-Ébresztő, Mókuska(??) ! -próbált fel kelteni anya.

-Nem vagyok rágcsáló! -motyogtam, majd álomittasan belefúrtam a fejem a párnámba.

-Hasadra süt a nap! Mindjárt hét óra! - próbálkozott tovább.

-Anyaaa -nyöszörögtem - tudod mi az az időeltolódás?

-Jaj, ne légy ilyen morci! Kilenckor indultok, és ha jól tudom te vezetsz! -mondta.

-Ajjj már! Fent vagyok! -nyitottam ki a szemem - Csak még öt percet! -kérleltem. Szuper, tizennyolc évesen azon vitatkozok anyukámmal, hadd aludjak még öt percet. No comment.

-Legyen négy! -alkudta le. Négy perc múlva csörgött az ébresztő órám.

-A fenébe! -keltem fel, majd ránéztem a telefonomra. Háromnegyed hét (!!) volt. Na mindegy.Letusoltam, amitől egy kicsit felfrissültem, de még így is fáradt voltam. Csigalassúsággal felöltöztem (ezt a szoknyát választottam):

Végül begöndörítettem a hajam, de még így is csak fél nyolc volt.

-Dóri! Gyere segíts villás reggelit (??!) készíteni! -kiálltott fel anya. Az mondjuk nem zavarta, hogy a fele ház alszik. Végül is annyit segítettem, hogy lementem a konyhába, és leültem az asztalhoz. Wow, nagy segítség vagyok. Anya nyolcra készen lett, így én elindultam a fiúkat felkelteni.

-Srácok felkelni! -nyitottam be a nappaliba, ami nagyon rossz ötlet volt. Michael pizsi nélkül (!!) aludt csak a takaró takart el valamit belőle. Felsikítottam majd becsaptam az ajtót.

-Mi az? Ki sikítozik? -kérdezte álomittasan Cal.

-Basszus Michael, vedd már fel a pizsamád! -kiáltottam be az ajtón. Tuti hogy nem százas! Hogy a fenébe lehet másnak a lakásán meztelenül(!!) aludni !? No comment.

-Ja, bocs! -vihogott.

-------♥-------

A reggeli riadalmak után, mindenki sikeresen felkelt, megreggelizett, és eltudtunk (volna) indulni ha apa nem szólt volna közbe.

-Én is mehetek? -kérdezte.

-Miért? -kérdeztem vissza furcsán.

-Ott lesz munkám! -jött a frappáns válasz.

-Apa, tűzoltó vagy. -jelentettem ki- Mi a fenét keresnél Fertődön? Erre összenéztek anyával amolyan "lázad a gyerek már megint, nem akarja hogy elkísérjük, ez szörnyű" nézéssel.

-Jól van, jól van! -egyeztem bele kelletlenül.

A reggeli után bepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk. Fertődig körülbelül két - két és fél óra a út. De egy óra után megtörtént a baj. Ugyebár én vezettem, mellettem ült Luke, mögöttünk középen apa és Ash (szegény) , leghátul Cal és Michael. Kiértünk a már sokadik körforgalomból, és felsikoltottam mivel egy kocsi áttért a mi sávunkba. A másik kocsit próbálta megelőzni, és már ki is kanyarodott, nyomta a gázt, de túl közel voltunk. Félrerántottam a kormányt és fékeztem egy nagyot, nehogy belehajtsak az árokba. A másik autós nem tudott megállni, így belénk csapódott. Szerencsére (végül így is, úgyis beleestünk az árokba) mivel nagy a kocsink, miután belezuhant az árokba, nem lett senkinek nagyobb baja. A légzsákok kinyíltak, nem láttam tőlük semmit.

-Mindenki jól van? -kérdeztem félve.

-Igen nagyjából! -mondta apa.

-Fiúk ti is? -kérdeztem.

-Megvagyunk! -felelte Cal és Michael, és Ash is riadtan bólintott.

-Jól vagy? -kérdezte tőlem Luke.

-Igen, csak szerintem eltört a jobb kezem! - szisszentem fel, miután megpróbáltam felemelni.

-Nekem a bal! -emelte fel fájdalmasan a kezét.

-Jézusom, nyílt törésed van! -kiáltottam fel rémülten.

-Annyira nem fáj! -mosolygott, és próbálta nem mutatni a fájdalmát.

Mivel apa is nyögdécselt és majdnem, mindenki fájlalta valamijét, remegő kézzel tárcsáztam a mentőket (bal kézzel, kétszer több időbe került) és elmondtam mi történt.

-Rögtön jövünk! -szólt bele egy nő.

Öt perc múlva szirénázva megérkezett kettő mentő és egy tűzoltó kocsi, mivel az ajtók nem akartak kinyílni. Időközben kiderült hogy aki belénk jött, annak semmi baja nem lett. A kórházba beérve Luke-ot azonnal elvitték, mivel elkezdett erősen vérezni a törése, és minket öten bevittek egy orvosi szobába. Az orvos megvizsgált minket, engem és Ash-t átküldött egy másik orvoshoz, aki begipszelte a kezemet, Ashton-nak a lábát. Apáéknak szerencsére nem lett semmi bajuk. Apa időközben tárcsázta anyát, aki azonnal ideakart jönni de este hatra kiengedtek minket, úgyhogy fölösleges lett volna. Luke-nak bekötözték a kezét,  és az utolsó vizsgálatok után hazaindultunk (busszal). Végül az út alatt örültünk hogy megúsztuk ennyivel, Luke-kal és Ash-sel "gipsztesók" lettünk. Hazafelé a többiek (még apa is) rajzoltak a gipszünkre, igaz hogy még nem szabadott volna. Na mindegy.

Folytatása következik...

Az egész út alatt olyan érzésem volt, mintha elfelejtettem volna valamit. Mikor leszálltunk a gépről rá is jöttem hogy mi az. A mozgó lépcső tetejéről megláttam apát, aki  vérben forgó szemmel várt ránk (hogy hazavigyen minket) .Ó-ó! Gyorsan elnézést kértem a többiektől, és lefutottam a lépcsőn ( ami még mindig mozgott) megelőzni a bajt.

-Szia apa! -ugrottam a nyakába.

-Szia kicsim! -nyomott az arcomra egy puszit, de láttam hogy a vállam mögül próbálja meg fejteni hogy a négy srác közül ki az a Luke.

-Apa figyelj! Luke-kal kibékültünk! -mondtam mosolyogva.

-Melyik az a bizonyos hősszerelmes? -kérdezte morcosan apa (magyarul) amikor odasétáltunk hozzájuk.

-Ne hívd így! -szóltam rá - A legmagasabb -mondtam (angolul, mivel apa angolul is ért, innentől fogva így folytattuk a kommunikációt), mire Luke lesápadt. Bátorítóan rámosolyogtam.

-Mit akarsz a lányomtól? -kérdezte azzal a  félelmetes "összetörted a lányom szívét, bár kibékültetek, ezért még megfizetsz" hangján.

-Apa! -szóltam rá hitetlenkedve.

-Uram én... -kezdte volna Luke de apa megelőzte.

-Igen? Igen? Elrabolod a kislányom szívét aztán összetöröd? -kérdezte mérgesen.

-Öt perc! -vigyorogtam kínosan a fiúkra (Philip-re is) és elvonszoltam apát.

-Apa értsd már meg! Kibékültünk.

-De hogy tehette ezt veled? -kérdezte szomorúan csóválva a fejét, majd Luke-ra tévedt a pillantása és a mutató és középső ujjával a szemére mutatott, majd Luke-ra, amolyan "figyellek" stílusban. Frankó.

-Apa, most már minden oké. Egyébként is kezdesz olyan lenni, mint Drakula a Hotel Transylvániából! -mondtam mosolyogva a kedvenc mesefilmemre gondolva.

-Jól van! -fújtatott.

-Bepakolom a bőröndjeidet, addig is lenyugszom -ment el a csomagszállítóhoz, mire én visszasétáltam a fiúkhoz.

-Üdv a diliházban! -mosolyogtam kínosan - Khm... tehát ez lenne a családom egyik fele! -nevettem még mindig kínosan.

-Ejha! -ébredt fel a sokkból Ash - Luke ,  téged nagyon nem csíp! -nevetett fel.

-Bocsi! -mentem oda Luke-hoz, mire átölelt. Szegény, elég sok mindent kellet átélnie ebben az öt percben.

-Semmi baj! -nyomott a homlokomra egy puszit.

-Khmm...-köszörülte meg a torkát apa,mire a szememet forgatva néztem rá.

-Csak szólni akartam, hogy indulhatnánk -mondta durcásan. Ja persze csakis ezt akarta!

-Hát akkor induljunk! -mosolyogtam rájuk.

A kocsihoz odasétálva megkérdeztem apát hol van anya.

-Otthon, főz, mos, takarít. -felelte.

-Értem. -mondtam furán- de ugye nem lesz, lufi, éneklés, esetleg ilyesmi? -kérdeztem.

-Ööö...Nem -érkezett bizonytalanul a válasz.

-Apaaa... -akadtam ki teljesen.

-Mindjárt, egy perc! -szólt és tárcsázni kezdett (nagy valószínűséggel anyát).

Addig mi elhelyezkedtünk a kocsinkban. Legesleghátulra Michael és Cal helyezkedett el, középre Luke, Ash és én, előre ugyebár apa és Philip. Csak egy gond volt. A bőröndöket hová is helyezzük? Végül megoldottuk mindenkinek a lába alá (kivéve Philip és apa) befért legalább egy, így azoknak is lett hely. Mivel az út nagy része feszengve tellett volna, előrehajolva beraktam a lejátszóba egy heavy metal CD-t Ashton legnagyobb örömére. Az út végül egész jól eltelt apa beszélgetett Philip-pel(!!), igen vele(!) , addig én a fiúknak ecseteltem a kirándulási terveinket, 14 napra.

-Na szóval az első megismerkedés az Esterházy kastéllyal! -vigyorogtam- Aztán másnap feljövünk Budapestre, és várost nézünk, kirándulunk, valamint benézünk a parlamentbe. Harmadik nap elmegyünk egy lovastúrára és ha az időbe belefér, megnézzük a Festetics Kastélyt. Negyedik nap kalandparkba megyünk, a Dunántúl legnagyobbjába a Sobri Jóskába, ő betyár volt -magyaráztam. Ötödik nap sportos nap lesz... -kezdtem volna.

-Az milyen? -kérdezett bele Ash.

-Egy perc múlva megtudtad volna! -mondtam mosolyogva.

-Na szóval, nekem kézi és foci edzésem lesz és nem mondhatom le, ezért ti is beálltok majd velem.

-Az tök jó lesz! -biccentett elismerően Cal.

-Hatodik nap, meglátogatjuk a Balatont, és megnézzük Siófokot. A Balaton az egy tó. -magyaráztam.

-A jövő hónapot is elmondod? -kérdezte gúnyosan Michael.

-Haha! De vicces vagy! -fordultam el felemelt fejjel.

-Szerintem érdekes volt! -ölelt át Luke.

-Gondolom -vigyorogtam- majd  belehaltál az izgulásba!

-Igen -nevettet rám.

-------♥-------

-Megérkeztünk! -jelentette ki apa kb. két órával az indulás után. Megálltunk a ház előtt, és elkezdtük nagy nehezen kirángatni a csomagokat. Legnehezebben Luke-nak sikerült, szegénynek teljesen beszorult a két ülés közé. Ketten rángattuk, apa csak nézett minket.

-Apa! Mondjuk segítenél? -kérdeztem széttárva a karom.

Apa szó nélkül kikerült és előre húzta az ülést.

-Hát kösz -csóváltam a fejem hitetlenkedve. Mi itt szenvedünk kitudja mióta, aztán egyszer csak megsajnál, és előre húzza az ülést. Komolyan mondom apa olyan gyerekes! Na mindegy. A kapun belépve gyönyörű látvány fogadott. A kis terrierem nyüszítve futott hozzám, és mögötte lépdelt egy kölyök dalmata (?). Gyorsan felkaptam a blökim és hagytam, hogy nyalogassa az arcom.

-Szia! Te kis cukorbogyó -nevettem rá, mire elkezdett ugatni.

-Igen, igen hazajött a gazdi, hazajött -gügyögtem, mire a fiúk furcsán néztek rám, bár nem értették mit mondtam, nevetve lettem a kutyát.

-Apa és ez a dalmata? -kérdeztem elkapva a kis jószágot. -Olyan aranyos! -csiklandoztam meg a hasát.

-Ő az új kedvencünk! -jelentette ki büszkén.

-Komolyan? -kérdeztem csillogó szemekkel.

-Igen! -jött egy hang a hátam mögül.

-Anya! -öleltem át boldogan.

-Nekem még ölelés sem jár? - jött egy másik hang, az utca felől. Megpördültem a tengelyem körül, és lesütöttem a szemem. Viktoré, a volt szerelmemé volt a hang. Még mindig helyes volt. Vörös haját fújta a szél, kék szeme kíváncsian méregetett engem.

-Jó napot uram! -köszönt  nyájasan apának.

-Ideje lenne bemennünk! - köszörültem meg a torkom.

-Már is? -kérdezte a szemembe nézve Viktor.

-Igen, máris! - fogtam az ölembe mind a két kutyát, és bementem.

-Hűha! Mit mondtatok egymásnak? -kérdezte csodálkozva Ash - csakúgy vibrált köztetek a levegő!

-Ne akard tudni! -mondtam mérgesen, Viktorra gondolva.

-Ki volt ő? -kérdezte tőlem Luke halkan, hogy csak én halljam.

-A phciopata exem. -feleltem nagyot sóhajtva. -De hagyjuk! Bemutatlak titeket anyának! -mondtam.

A bemutatkozás kissé nehézkes volt, mert anya nem ért angolul, így vagy én, vagy apa volt a fordító. Az este végül is egész jól eltelt, apa még mindig méregette szegény Luke-ot, de azért már nem akarta megölni. Jó tudni, no comment. Mindenki kiválasztotta a szobáját, Michael és Calum a rögtönzött "vendégszobában" aludtak (ami a nappali volt) Luke és Ash járt jobban, mivel ők igazi vendégszobában laktak. Én meg a szobámban izgatottan terveztem a holnapot, mivel Fertődre megyünk!

 Folytatása következik...

A nap végül is egész gyorsan eltelt, miután Luke hazament bepakolni a bőröndjeibe, még elmentem egyet úszni. A medencében csak fél órát úszkálhattam, mivel egyre többen kezdtek méregetni (nem túl barátságosan) úgyhogy úgy döntöttem, inkább felmegyek és alszok. A terv végül egész jól sikerült, pedig még csak 9 óra volt, így másnapra kitudtam pihenni a bonyodalmakat. Reggel megint lementem a kávézóba, és újra kértem azt az újságot, amiben tegnap a címlapon voltunk. Most "csak" az első oldalon voltunk benne két sorban. A két sor ezt tartalmazta: Fotósaink sejtik hol lakhat a lány, úgyhogy ne aggódjanak olvasóink, még bőven hallhatnak tőlünk Luke Hemmings-ről és a titokzatos lányról!

-Sajnálom de ezt meg kell cáfolnom! - suttogtam győzedelmesen mosolyogva, mivel pontosan ma hatkor indul a gépünk Budapestre. Úgy döntöttem, mivel reggel kilenc van és a srácokkal ötkor fogok találkozom a reptéren (Philip-pel is, mivel sajnos ő is jön velünk Magyarországra, bár ő nem nálunk fog lakni (remélem) ) tartok egy shoppinggolos délutánt. Elindultam Luke szállodája felé és út közben felhívtam.

-Szia! - vette fel a telefont Luke.

-Szia! Eljönnél velem vásárolni? -kérdeztem mosolyogva.

-Mit? -kérdezte. Már hallottam a hangján ,hogy előre retteg attól, hogy azt mondom ruhát.

-Ruhát vagy cipőt. -vigyorogtam.

-Ne! - mondta kétségbeesetten.

-De! -nevettem fel.

-Mit tettem veled hogy ezt érdemlem? -kérdezte nevetve.

-Elérted hogy beléd szeressek! - mosolyogtam.

-És ez olyan nagy bűn ? - nevetett fel.

-Nekem nem. De majd nézd meg apa arcát amikor megtudja hogy az egyetlen pici lánya szerelmes lett! - nevettem fel én is.

-Ó-ó! -mondta kétségbeesetten.

-De siess mert már itt vagyok a hotelod előtt! -tettem le a telefont. Luke gyorsan kinézett az ablakon aztán pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk a sétálóutcán.

-Mit szeretnél vásárolni? -tette fel a napszemüvegét  a szemére.

-Azt hiszem mindenképp néznem kéne egy maxit. A többit még megálmodom - mondtam, mire Luke megajándékozott egy "ne tedd ezt velem" nézéssel.

-Nézd de jó bolt! Menjünk be! -vezetett be a legelső boltba nagyon "túl akarok lenni rajta" nézéssel.

-Ööö...Szerintem rossz helyen vagyunk! -néztem körbe, de mindenhol csak punkokat , gótokat és emósokat láttam. Ők sem néztek ránk túl barátságosan.

-Szerintem is! -mondta mogorván egy punk srác.

-Már itt sem vagyunk! -vigyorogtam kínosan, majd kifelé húztam Luke-ot.

-Szerintem is! -utánozta a punkot viccesen, én meg csak nevettem rajta.

Besétáltunk egy nekem tetsző üzletbe (Luke legnagyobb szörnyülködésére) és elkezdtem nézelődni. Le a kalappal előtte fél óráig csendben nézte egy fotelban ülve, hogyan bolyongok a sorok között. Öt ruhával a kosaramban úgy döntöttem ideje lesz ezeket felpróbálni. Bementem a fülkébe, és elkezdtem próbálni. Felvettem (nekem ezt tetszett a legjobban) egy fekete, fűzős, egyberészes térdig érő ruhát, és úgy döntöttem a többit már meg sem próbálom: Kimentem megmutatni Luke-nak a ruhát amikor. Amikor megláttam hogy nagyban flörtöl vele a pénztáros lány. Visszamentem a fülkébe ( nagyon,nagyon féltékeny típus vagyok) és próbáltam lenyugodni ,kevés sikerrel. Na mindegy. Levettem a ruhát, majd odamentem a pénztárhoz fizetni. Észre se vettek. Na erre olyan dühös lettem , hogy  ledobtam a pultra (talán kicsit hangosabban a kelleténél, de nem érdekelt) mire Luke észrevett, és elvörösödött. Volt is miért neki.

-Egy perc! -vinnyogta a pénztáros lány. Erre megállt bennem az ütő.

-Mi van? -nyögtem ki. -Nem! Nem egy perc! Légy szíves gyere ide addig amíg szépen megkérlek rá, és már itt sem vagyok! -fortyogtam. Luke odajött hozzám és megakart ölelni, de nem hagytam.

-Most ne! Kérlek! -csodálom hogy nem sokkal csúnyábbat mondtam. Végül is fizettem (a felszólalásom után, hajlandó volt a munkáját végezni) és gyors léptekkel elhagytam azt a hülye üzletet. Luke utánam futott.

-Dóri várj! Ne csináld már! Nem történt semmi! -lihegte. Erre én olyan hirtelen álltam meg, hogy belém ütközött.

-Hogy nem történt semmi? Hogy nem történt semmi? -ismételtem meg kiabálva.

-Ne itt veszekedjünk! -nézett körbe Luke.

-Nekem aztán édes mindegy hogy hol veszekedünk! -sziszegtem (azt hiszem a lobbanékonyságom, és ezt a részem apától örököltem) . -Akkor mi a francért flörtöltél a lánnyal? Mert nem vagyok hülye! És miután odamentem nem hagytátok abba sőt, észre sem vettetek! -kiabáltam.

-Dóri! -ölelt át Luke.

-Ne érj hozzám! Most ne!

Gyors iramban távoztam a szállodám felé. Felmentem a szobámba majd sírva felhívtam apát. Anyát nem mertem.

-Apa! -szóltam bele a telefonba -Itt vagy?

-Szia kincsem, igen!...Te sírsz? -kérdezte döbbentem.

-Nem! -zokogtam.

-Kislányom, mi a baj? -kérdezte aggódva.

-A fiúk tényleg olyanok ahogy mondtad -sírtam - Nem becsülnek meg senkit!

-Melyik volt az? -kezdte kapisgálni a lényeget.

-Luke -zokogtam.

-Mit csinált? -kapott vérszemet. Erre szép lassan (ahogy a zokogásom engedte) elmeséltem neki a történetet.

-Kinyírom! -ordította apa a telefonba. Hupszi, soha nem halottam még ilyen idegesen beszélni, de nem tudtam hogy ezt azért mondja,mert össze törték a kislánya szívét, vagy azért mert elrabolták és összetörték a kislánya szívét.

-Megérdemelné ,de azért ne! -mondtam sírva.

-Szemétláda! -fújtatott apa. Hát igen, apával jót lehet beszélgetni.

-Apa leteszem! Elmegyek Ashtonékhoz és megkérem Cal-t hogy focizzon velem miközben kibeszélem magam mind hármójuknak. -szóltam szomorúan.

-Megölöm azt a gyereket! -fújtatott még mindig apa.

-Szeretlek apa! -búcsúztam el.

-Hogy tehette ezt? -motyogta. Oké szerintem azt sem vette észre hogy kinyomtam.

Megvártam még eltűnnek az arcomról a sírásom nyomai ,majd átöltöztem sportosra. Felvettem egy vastag pántos toppot, rövid nadrágot és tornacipőt (bánom hogy nem raktam be a focicsukám) és elindultam egy kicsit megnyugodni. Útközben megálltam egy sportboltban és vettem focilabdát (az otthoni úgy is tönkrement). Szívesebben kézi labdáztam volna csak ahhoz négyen kevesen vagyunk. A hoteljukhoz odaérve (dél volt) felsétáltam az emeletre és bekopogtattam. Ashton nyitott ajtót.

-Szia Dóri! -köszöntött Ash - Mi újság?

-Hát van elég -mondtam.

-Gyere be! -invitált.

-Hát ez...hát ez...elég rendetlen. -keresgéltem a szavakat.

-Csak egy kicsit! - vihogott Michael.

-Miért van nálad focilabda? -kérdezte csillogó szemmel Calum.

-Hát igazából ezért jöttem! Focizni szeretnék -mondtam.

-Úgy vártam már hogy valaki ezt mondja -mosolygott Cal.

-Eljönnétek velem? -kérdeztem őket - Van kb. 4-5 óránk.

-Persze, megyünk!

Sétaközben Calum nem hagyott békén. Folyton kérdezgetett.

-Wow! Ez puma?

-Igen! Harmadszorra is az. -feleltem mosolyogva. Utána magyarázott nekem még a labda méretéről, keménységéről , én meg csak bólogattam. Gondolatban egészen máshol jártam.

-Mióta focizol? -kérdezte Cal másodszorra.

-Kiskorom óta! -feleltem újra.

-Sportolsz mást is ? -kérdezte Michael.

-Igen! Még kézizek -mosolyogtam.

Miközben sétáltunk Ashton félre hívott így Michael és Cal előttünk, mi mögöttük sétáltunk tovább.

-Mi történ Luke-kal? -kérdezte. -Bezárkózott.

Egy sóhajtás közben elmeséltem az esetet.

-Nagyon rosszul eset! -fejeztem be a történetet szomorúan.

-Nem reagáltad túl egy kicsit? -kérdezte mosolyogva.

-Neked hogyan esne? -kérdeztem fejcsóválva.

-Jogos! -nevetett.

-Azért mégis... -kezdte.

-Ne beszéljünk erről ,jó? -mosolyogtam. -Egy kicsit leszeretnék nyugodni...

-Persze,megértem.

Útközben megérkeztünk a focipályához és Calum egyből elkobozta a lasztit, és elkezdet vele dekázni.

-Csináljunk csapatokat! -jelentette ki Cal. -Ash és Dóri , Michael és én ezek, lesznek a csapatok! -jelentette  ki győzedelmesen.

-Tudsz focizni? -kérdeztem Ashton-t.

-Nem igazán! -nevetett.

-Nem baj, majd lesz valahogy! -mosolyogtam.

A játék elkezdődött és óriási káosz alakult ki. Egyrészt én megláttam hogy Luke a padon ülve figyel minket, és megint elborította a fejemet a mérhetetlen düh, és a csalódottság. Másrészt elmagyaráztuk Michael-nek hogyha kijön a hatoson kívül nem foghatja meg a labdát , erre az ellenfél hatosában megfogta.

-Miért hatos-hatos nem? -kérdezte nevetve.

-Igen, de a saját térfeleden lévő hatosról van szó. -mosolyogtam rá.

Végül Ash és Michael feladták, és leültek Luke mellé meghallgatni az ő verzióját. Mérgesen tettem fel a szememre a napszemüvegemet és tovább passzolgattunk Calum-mal. Közben dühösen magyaráztam neki az élettől kapott pofonjaimról.Szegény csak bólogatva hallgatta, és annak sem örült amikor az egyik ilyen esett elbeszélése után mérges lettem, és véletlenül túl nagyot rúgtam a labdába, és hasba találtam.

-Basszuskulcs! Jól vagy? -kaptam a szám elé a kezem, majd oda futottam hozzá.

-Azt hiszem túl élem! -sziszegte.

-Remélem! -nevettem rá.

-Rosszabb vagy, mint egy amerikai focis! -nevetett.

-Kipróbáljuk? -kérdeztem.

-Inkább ne! -tiltakozott.

Két óra passzolgatás után elindultunk, mert már lassan ideje lett volna készülődni. Ashton-ék direkt elöl mentek, ezért én hátra maradtam Luke-kal , aki megakarta fogni a kezem,mire én össze kulcsoltam a mellkasom előtt.

-Mi a franc bajod van neked? -kérdezte.

-Hogy mi a franc bajom van? -kiabáltam -Hogy mi a franc?? (azt hiszem ha így folytatom, befogok rekedni) Ezt neked kellene a legjobban tudnod!

-Most ezért haragszol ennyire? -kérdezte.

-Nem, azért mert elfogyott a kedvenc csokim a boltban! Hát persze hogy ezért! -sziszegtem. (Lassan már csak a kígyókkal tárgyalhatok).

-Sajnálom! -mondta lehajtva a fejét.

-Én is! -mondtam. Majd sóhajtva megfogtam a kezét, és a vállára hajtottam a fejem.

-Olyan izé vagy! -mondtam neki fejcsóválva.

-Lecsillapodott a vihar? -kérdezte behúzott nyakkal Calum.

 -Le! -sóhajtotta Ash -Végre!

Odaértünk a szállodámhoz majd felmentem átöltözni és elkészülni. Fél óra múlva megbeszéltük, hogy találkozunk a reptéren, úgyhogy nem volt túl sok időm. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam, és újra begöndörítettem a hajam. Majd felvettem az utolsó épen maradt szettemet: (értsd: még nem vettem fel, nem gyűrtem össze):Miután elkészültem, körbe néztem hogy nem hagytam-e itt semmit. A négy rohadt nagy bőröndöt a portásra bíztam, aki lehozta utánam, és hívtam egy taxit.

-Jó estét! A reptérre, legyen szíves! -szóltam.

-Értettem kisasszony! -szólt hátra -Olyan gyorsan megyek ahogyan csak tudok!

-Köszönöm, de nem ... -kezdtem volna, de beletaposott a gázba mire felsikoltottam.

-------♥-------

-Ne aggódjon! -szólt hátra öt perc múlva -Hamar ott leszünk!

-Nem amiatt aggódom! -mondtam félve. -Hanem hogy odaérek-e.

-Igen! Mivel már itt is vagyunk. -nevetett.

-Hála az égnek! -nyomtam a kezébe a pénzt.

Gyorsan tárcsáztam Luke-ot szólni hogy már itt vagyok.

-Szia! -szólt bele Ash(?).

-Szia! Na itt vagytok? És Luke? -kérdeztem.

-Igen , itt vagyunk a mozgólépcső mellett. Philip-pel -nevetett fel.-Ő is itt van.

-Ajj, ne már! -nevettem fel én is. -De akkor miért te vetted fel a telefonját? -kérdeztem furán.

-Nem tom, mert vicces! -nevetett .

-Oké! -mondtam és inkább ráhagytam. -Nem látlak titeket!

-Én vagyok az a vadul integető srác! -mondta.

-Ja, megvagy! -mosolyogtam. Igen egy ember erősen kitűnt a tömegből, mivel ugrálva integetett. Na ő volt Ashton.

-Akkor odamegyek. Várj, ide küldenéd Philip-et, hogy segítsen odacipekedni? -kérdeztem.

-Persze! -rakta le a telefont.

Kb. egy perc múlva Philip mint egy dömper utat tört magának és szó nélkül felemelte a bőröndjeimet (mind a négyet(!!) ).

-Jó estét Philip! -mosolyogtam rá. Nem szólt semmit. Nem is vártam. Na mindegy.

-Sziasztok! -köszöntöttem őket, majd Luke nyomott az arcomra egy puszit.

-Na várod már? -kérdezte tőlem.

-Nagyon! -mosolyogtam rá. -Már mindent elterveztem.

Kedves utasaink! A 6-órai Budapestre tartó gép leszállt, és megkérjük önöket, sorakozzanak az ajtónál a felszálláshoz! -harsogta a bemondó.

-Na akkor vágjunk bele! -fogta meg a kezem Luke.

-Igen, vágjunk! -mondtam mosolyogva.

Folytatása következik...

Reggel vigyorogva keltem, viszonylag gyorsan letusoltam és megmostam a fogam. Megcsináltam a szokásos sminkemet és begöndörítettem a hajam. Nem tartott az sem sokáig, hogy eldöntsem milyen szettet vegyek fel , végül ezt választottam:

A srácokkal 10 órakor mentem (volna) állatkertbe, de mivel még csak kilenc óra volt lementem a hotel kávézójába , kértem egy cappucino-t, és egy újságot. Kortyolgattam a gőzölgő folyadékot, miközben furán méregettek egy darabig,  aztán kihozták nekem a napilapot.

-Khm...khm mi a fene? - nyeltem félre a cappucino-t. Az újság címoldalán én voltam és Luke amint éppen vacsorázunk. Luke Hemmings és a titokzatos lány! Ezt nem tudják letagadni! Folytatás a 3. oldalon -hirdette a címlap. Idegbajosan odalapoztam, és a fejemet fogva nézegettem a képeket, és olvastam a cikket.

Húúú ennek a rajongók nem fognak örülni Mr.Hemmings! - és ide bevágták azt a fotót amin csókolózunk. Öt kép készült, az egyiken kézen fogva sétálunk, az étteremben isszuk a pezsgőt, a másikon a kocsiban vagyunk, a negyedik ugye a csókolózós kép,és az utolsó azt örökítette meg , amikor Luke kinyitotta nekem az autó ajtaját, és én beszálltam. Jobbnál jobb képek, szuper! - gondoltam idegesen. Majd rátértem a szövegre:

Luke Hemmings  és a titokzatos hölgyet tegnap kapták le a paparazzi -jaink. A fotók bizonyították hogy a pár 6 órakor egy elegáns étteremben vacsorázott. A lesifotósaink követték őket a vacsora után haza, jobb fotókat remélve.
Az ötletük be is jött, mivel Mr.Hemmings egy hotel előtt megcsókolta a lányt. Vajon ki ez a lány? És komoly a kapcsolat? Mi kiderítjük! Olvassanak minket holnap is, a legfrissebb hírekkel.

Amilyen gyorsan csak tudtam fizettem, majd a szálloda ajtaját kilökve a fejemre tekertem a nyári, virágos sálamat (pedig még csak tavasz volt de Sydney-ben olyan ez mintha nyár lenne) úgy, hogy csak az arcom látszott ki és felvettem a hatalmas bogárszemüvegemet. Negyedóra múlva jöttek értem a fiúk addig úgy mászkáltam a sálammal és a napszemüvegemmel mint egy félőrült. Na mindegy. Legalább nem ismertek fel. Kerestem egy újságárust, hogy megnézzem nem-e vagyunk más címlapon is de szerencsém volt nem találtam ilyet a napilapon kívül. A srácok felvettek a hotel előtt. Beszálltam (most Luke ült mellettem hátul) és köszönve a kezébe nyomtam az újságot.

-Na ne! -fehéredett le.

-Mi a baj Dóri , csak nem a Szaharára  készülsz? -kérdezte nevetve Ash, a sálamra utalva. Erre én csak nagyot sóhajtottam, és megfogtam Luke kezét.

-Nem , sajnos nem. -nyomta az újságot Luke a kezébe.

-Basszus! -hervadt le a mosoly az arcáról. Miután Calum és Michael és végig nézte az újságot úgy döntöttünk , hogy inkább otthon maradunk és bepakoljuk a bőröndjeinket holnapra, mivel holnap este indul a gép Magyarországra. Luke előhalászott valamilyen sálszerűséget és a példámat követve, feltekerte a fejére. A fiúk még beugrottak  nasit(??) vásárolni holnapra, minket Luke-kal kitettek a szállodám el. A portás lány gyanúsan méregetett, de végül nem jött ide hozzánk. A szobába benyitva végre megtudtam szólalni.

-Ezt nem hiszem el! Ebből iszonyatosan nagy baj lesz! - tekertem le a sálat a fejemről és ledobtam az éjjeliszekrényre a nem túl kedvelt darabot.

-Tudom - vette le szomorúan Luke a sálszerűséget a fejéről, és leült mellém az ágyra.

-Mi legyen? - kérdeztem sóhajtva, rettegve a választól.

-Semmit sem csinálunk!... Vagyis de... Várjuk amíg lecsillapodnak a kedélyek. -ölelt át , mire a vállára hajtottam a fejem.

-Szerencsénk volt , hogy még nem jelentettük be hivatalosan hogy én vagyok a menedzser! -mosolyodtam el kínosan. -Ja a menedzserről jut eszembe, tegnap láttam a biztonsági őrötöket a bokorban!

-Akkor már ketten vagyunk! -nevetett fel Luke. -Na, akkor pakoljunk! -állt fel mellőlem.

-Először hozzuk be az erkélyről az üres bőröndöket! -mutattam az erkélyajtó felé.

-Miért vannak kint az erkélyen? -kérdezte és kiment (volna) ha nem vágta be volna a fejét az ajtóba.

-Aúú! Miért kellet ilyen alacsonyra csinálni? -kérdezte sziszegve, a homlokát szorítva.

-Gondolom nem 193 centis emberekre tervezték! -mentem oda hozzá nevetve. -Ebből nagyon csúnya dudor lesz! -sziszegtem én is, majd elővettem egy kicsi bicskát.

-Miért van nálad kés? És mit akarsz vele csinálni? -hüledezett Luke.

-Apa szerint jól jöhet,egyébként ha nincs olló ez is megteszi! És szerinted mit csinálok vele? -kérdeztem mosolyogva.

-Fogalmam sincs! -mondta még mindig a homlokát szorítva. Erre csak fejcsóválva odamentem hozzá.

-Ne hadonássz! -szóltam rá, majd a már növekvő dudorra szorítottam a kést.

-Ez hideg! -nyöszörgött.

-Olyan vagy, mint egy kislány! -vettem el a késem a homlokáról nevetve.

-Nem is! -lökött meg vigyorogva.

-Dehogynem! -nevettem fel.

Végül rám hagyta, és elkezdtünk befelé pakolni a bőröndjeimbe. Ami azért volt vicces, mert meglátta a bocis pizsimet és kérdőn nézett rám.

-Szóval tehén! -állapította meg mosolyogva.

-Nem, az boci! -nevettem fel. -Karácsonyra kaptam anyuéktól, szóval felkészülhettek, mivel szerintem titeket is várni fognak valami meglepetéssel. -mosolyodtam el. - Az még a jobbik eset hogy éterembe megyünk...Habár a múltkor is énekeltek a pincérek a szülinapomon -nevettem fel újra , mire "kétségbeesett" arcot vágott.

-Ez vár rám két nap múlva? -ölelt át.

-Csakis ez! -mondtam, majd mosolyogva adtam neki egy puszit.

Folytatása következik...

-Szerelmes vagyok beléd! - jelentette ki Luke , de alig halottam meg a fülemben zúgó vértől, és a vadul dobogó szívemtől.

-Kérlek gyere el velem vacsorázni ma este! - mosolygott félénken. -Persze ha csak szeretnél!

-Nagyon szívesen! - mondtam vigyorogva. Még egy kicsit beszélgettünk, én is elmondtam hogy mit érzek iránta, amikor bejelentette a hírt.

-Hát akkor mennünk kellene, hatra foglaltam helyett! - állt fel mosolyogva mellőlem.

-Ó! Szóval te ilyen biztos voltál hogy elmegyek? -nevettem fel.

-Reméltem - pirult el. Halkan megjegyezném, ilyenkor még helyesebb :).

A kocsihoz odasétálva kinyitotta nekem az ajtót, majd átszaladt az ő oldalára és beült a volán mögé.

Addig még mit sem sejtettünk a dologból, hogy mekkora baj lesz. De mindent csak sorjában!

A hotelhez odaérve Luke kitett, majd elhajtott a saját szállodájához.Dobogó szívvel rohantam fel az emeletre (a többi lakó szerintem nem díjazta) de nem érdekelt. Oké, bár nem szeretném mégis elárulom hogy a szobába érve (sajnos nem tudtam mást) felhívtam anyát és sikítva (de csak egy kicsit) elmeséltem neki a történetet. Anya nem sikítozott velem (nem is értem miért? :) ) de sok sikert kívánt. A jó tanács után, lezuhanyoztam, majd megmostam a fogam, felvettem a köntösöm és. És már csak egy órám maradt. Basszuskulcs! Ebből kb.5 perc arra ment el, hogy mit vegyek fel. Végül ezt a ruhát választottam:

Felvettem a ruhát és a mamuszomat ( kicsit sem néztek hülyének, kicsit sem) és lerohantam a kozmetikushoz. Kinyílt az ajtó ( ő sem nézett rám hülyén, á dehogy!) és hadarva megkérdeztem hogy félóra alatt eltud-e készíteni egy füstös sminket. Szerencsémre eltudott.

-Mire ez a nagy rohanás? - kérdezte mosolyogva (miután megtudta hogy nem vagyok félőrült).

-Vacsorázni megyek. És hát elég nagy késésben vagyok! - mondtam nevetve.

-Randid lesz?

- Valami olyasmi. -mondtam elpirulva.

-------♥-------

-Köszönöm! -fizettem, és már rohantam is fel az emeletre. Utánam kiáltott valami sok siker félét, de ezt már nem hallottam. A szobámba beérve megnyugodtam , mivel volt még tíz percem. Hála Istennek, a kozmetikussal begöndörítettem a hajam (azt az oldalt amelyik elég hosszú hozzá) úgyhogy ezzel már nem kellet foglalkoznom. Gyorsan felkaptam a kedvenc fekete magassarkúm, felvettem egy fekete karláncot és egy nyakláncot. Fogtam a fekete (mégis milyen színű lenne?) boríték formájú táskám, és vettem egy mély levegőt.

Közben kint az utcán...

-Ash én izgulok! -mondtam.

-Elhiszem , - nevetett fel - van miért!

-Basszus! - vettem egy mély levegőt, és megigazítottam a fekete ingem ,amire egy fekete-szürke kockás zakót vettem fel fekete skinny jeans-szel , és fekete tornacipővel.

-Oké! Akkor bemegyek! Ööö... akkor elmentek? - kérdeztem furán.

-Már itt sem vagyunk! - vihogták.

-Philip? Maga nem megy? - kérdeztem erőltetett mosollyal.

-Nem! Philip követni fogja magukat! - jelentette ki a biztonsági őrünk.

-Az király lesz!

-Philip szerint is! - vigyorgott. - De csak távolról! - törölte le a vigyort a képéről, majd feltette a fekete,sötétített napszemüvegét és hátra fele besétált a bokorba (??!) és ott is maradt.

Odamentem a bejárathoz, és kinyitottam az ajtót miközben hátra felé néztem ,hogy Philip mikor szándékozik kijönni a bokorból , de belebotlottam Dóriba.

-Szia! - nevetett rám. Ezt is nagyon szeretem benne, hogy mindig mosolyog vagy nevet. Lélegzet elállító volt a hosszú  fekete ruhájában és a vadítóan kék szemével.

Dóri szempontjából...

Khm... Luke szóval khm... Észveszejtően jól nézett ki!

-Szia! - mosolygott rám. - Hűha! Gyönyörű vagy!

-Köszönöm! - mosolyogtam rá. A kocsihoz odasétálva félénken megfogta a kezem. Most is kinyitotta nekem az ajtót, majd beült a volán mögé. Az utat végig beszéltük és nevettük, Luke nagyon jó társaság. Amikor kiszálltunk, elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű,hatalmas, csodaszép étterem előtt álltunk.

-Na, tetszik? -kérdezte mosolyogva.

-Hogy tetszik-e? - nevettem fel - Varázslatos!

Besétáltunk az ajtón, egy segítőkész pincér oda is vezetett minket az asztalunkhoz. Majd ott hagyott minket kiválasztani hogy mit együnk.

-Hmmm... Mit szólnál a  "töltött rák saláta ágyon,tenger gyümölcseivel" menühöz? -kérdezte.

-Biztos nagyon finom lehet! - mondtam nevetve. - De inkább kihagynám.

-Hozhatok önöknek valamit? - kérdezte nyájasan a pincér. Miközben jobban megnézett bennünket, én már láttam hogy megismerte Luke-ot. Ajj.

-Maga Luke Hemmings, nem? -kérdezte.

-Nem! -felelte Luke a szemét lesütve.

-Dehogynem a lányom nagy rajongója! Kérhetek egy autogramot? - kérdezte a pincér.

Luke sóhajtva elővett egy tollat és egy szalvétára ráfirkantotta az aláírását, majd megkérte a pincért ,hogy ne mondja el senkinek,hogy itt vagyunk. Igazából ezt leszámítva nagyon jól telt az este, sokat beszélgettünk és miután megettük a vacsorát, egy pezsgő kíséretében fél órát még maradtunk. Sajnáltam mikor véget ért, és úton voltunk vissza a szálloda felé.

-Köszönöm az estét! Gyönyörű volt! - mondtam mosolyogva.

-Szerintem is! -mosolyodott el, majd felém hajolt és. És hosszasan megcsókolt. Miután elhajtott kint maradtam még egy jó darabig a hotel előtt, és csak néztem arra amerre elment. Majd felsétáltam a szobámba és nem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Kinéztem az ablakon és láttam hogy a mogorva biztonsági őrük a srácoknak, előjön a bokrokból (?!!). És rögtön leesett. Luke egy híresség nem mászkálhat mindenhova kíséret nélkül. Basszus! Kicsit sem lesz ciki amikor újra látjuk egymást és majd az fog eszébe jutni hogy:"Ja, ő a menedzser akit Luke-kal láttam csókolózni"! Na mindegy. Lefeküdtem az ágyamra és órákon át néztem mosolyogva a plafont.

Akkor még nem is sejtettem, holnap reggel milyen sokkoló hír fog várni

Folytatása következik...

-Bíííííp-bííííp ! - harsogta (megint) az ébresztő órám.

Hajnali öt ellenére mosolyogva pattantam ki az ágyból. A tegnapra gondoltam,arra hogy Luke fogta a kezem és talán mondott is volna valamit... Talán lesz ennek folytatása? Egyre jobban remélem. A fürdőszobában gyorsan letusoltam és megmostam a fogom aztán jött a szokásos reggeli téma: Mit vegyek fel? Végül a régi conversem, rövidnadrág és apa egyik XXL-es pólója  mellet döntöttem, persze vettem alá egy toppot így elég menő kinézetett nyújtott a horgászáshoz öltözve. Elkészítettem a reggeli sminkem, majd küldtem egy SMS-t anyáéknak hogy most nem tudok beszélni, mert mindjárt itt vannak értem, majd később felhívom őket. A hotel elé begördült egy terepjáró , úgyhogy gyorsan lefutottam az emeletről.

-Sziasztok! - pattantam be hátra. Hátra pillantottam a csomagtartóra, majd elcsodálkozva kérdeztem - A horgászáshoz nem kellene vödör,csali,háló és esetleg pecabot?

-Basszus! Elfelejtettem berakni! - szólt vihogva Michael. Én erre csak mosolyogva csóváltam a fejem, mire Ashton visszafordult a hoteljuk irányába. Amíg a fiúk pakoltak a kocsiba addig én kettesben maradtam Luke-kal. Bevallom nagyon izgultam.

-Mi újság? - kérdeztem mosolyogva Luke-ot.

-Semmi különös - mosolygott vissza  félénken - Tudod a tegnap...szóval...- szerette volna mondani, csak. Csak azt a rohadt kocsiajtót (már bocsánat a szóért) kinyitotta Ashton és megkért minket hogy segítsük felrakni a csónakot (?) , mivel a stéghez csónakkal kell beevezni. Nagyon jó! Szóval engem már a hülye kocsik sem bírnak -.- . Na mindegy. Felkötöztük a csónakot hátra, de ettől  nem fértek el a vödrök, így azokat a kocsi tetejére kellet felkötöznünk. Végül is negyedóra alatt megvoltunk, de Luke-kal még mindig nem tudtam beszélni. Kiszálltunk a tónál és mindenki elkezdett vinni valamit (vödröt,pecabotot csónakot (Ashton és Calum),csalit). Odaértünk (hogy is nevezik? móló? híd? mindegy) szóval a keskeny fából és bútordarabokból(??) összetákolt hosszú hídhoz, aminek nem volt korlátja. Nem baj, valahogy odajutottunk a stég elé. Leeresztettük a vízre a csónakot és áteveztünk a stéghez. Felállítottuk a pecabotokat és vártuk a kapást. Semmi. Fél órája ültünk már amikor megrezzent az egyik bot, jelezve hogy kapás van. Calum gyorsan felugrott (mivel az ő horgászbotja volt) és elkezdte tekerni. Szokatlanul sokat rángatta az a valami a zsineget mire ideért, és Luke a hálóval kihalászta.

-De jó! - nevettem fel a kis tüneményre nézve, ami egy kisebb fajta angolna volt.

A nap végére Ashton, Michael és Calum úgy döntött megpróbálkozik azzal, hogy a csónakkal egy kicsit beeveznek, majd ott megpróbálkoznak újra a horgászással (az angolna után nem fogtunk semmit és az angolnát is elengedtük). Én meg itt maradtam kettesben Luke-kal.

- Luke... - szerettem volna elkezdeni a mondandómat , de leült mellém a stégre és a szavamba vágott.

Luke szempontjából...

Kíváncsian és dobogó szívvel nézet rám hogy miért szakítottam félbe. Itt az idő el kell neki mondanom.

- A kezdetektől fogva tetszettél nekem! És nem csak erre a másfél hétre gondolok amit együtt töltöttünk... Nagyon szép lány vagy kívül és belül is! Nagyon szeretek veled lenni , és már nagyon várom azt a két hetet amit Magyarországon töltök veled és a srácokkal- éreztem hogy az adrenalin felpörgeti a pulzusom, és mindjárt kimondom azt a szót amit titkolni akartam, legalább egy kis ideig.

- Szerelmes vagyok beléd! - nyögtem ki végül.

 Folytatása következik...

A tegnapi csodálatos napnál ma még csodálatosabb élményben volt részem. De mindent csak sorjában , kezdjük az elején.

Ashton-ék már tegnap megmondták hogy úgy készüljek ma vidámparkba megyünk. Nagyon megörültem mivel utoljára 10 (!!) éves koromban voltam. El is jött a nagy nap. Reggel ( mivel nem riasztottak fel hogy fél órám van) időben keltem és szép nyugodtan eltudtam készülni. Felvettem egy rövidnadrágot és egy fekete vastagpántos toppot, arra egy kockás inget. Egészen tetszet a látvány ami a tükörbe fogadott. Bevonultam a fürdőszobába és megcsináltam a szokásos sminkemet. Amikor kijöttem felvettem egy bokazoknit és rá a conversem , majd felkaptam a táskám , fejembe nyomtam a napszemüvegem és lementem a lépcsőn. Miközben a fiúkra vártam felhívtam apuékat.

-Sziasztok! - mondtam mosolyogva - bocs hogy tegnap elfelejtettelek titeket felhívni!

-Semmi baj! - mondta anya de nem folytathatta mivel a szavába vágtam.

-Képzeljétek el! -akartam folytatni de apa megelőzött.

-Várj, várj! Oké elképzeltem - mondta apa ,,komolyan ".

-Folytathatom? - és meg sem várva a választ folytattam - Tegnap voltunk a strandon és megtanítottak szörfözni. De ez még nem minden egész jól belejöttem és tíznél kevesebbet estem. - mondtam büszkén.

-Az már valami! - mondta apa cinikusan.

-Haha! Igen is jó! Nem hinném hogy utánam tudnád csinálni! - mondtam nevetve.

-Fogadjunk?-kérdezte apa de mire válaszolhattam volna rá anya megelőzött.

-Én is itt vagyok! - mondta ,,mérgesen".

-Tudjuk. - mondta apa nevetve.

Amint ezt kimondta az utcába begördült egy kocsi.

-Azt hiszem mennem kell! Megjöttek értem! - mondtam mosolyogva.

-Okos légy, Szia! - búcsúztak el.

Nem értem miért viselkednek velem úgy mint egy hatévessel. Na mindegy.

-Sziasztok! - köszöntem és bepattantam hátra. -Húúú! Szóval vidámpark? - mondtam mosolyogva.

-Igen. Eléggé fel vagy dobva.- mondta mosolyogva Calum.

-Már nagyon régen voltam vidámparkba. - jelentettem ki mosolyogva.

Még beszélgettünk arról hogy ,,Nem igaz hogy 8 éve nem voltál vidámparkba! Ez lehetetlen" de 10 perc után megérkeztünk.

Itt is vagyunk! - állította le a motort Ashton és kiszállt. A többiek követték. Egy hatalmas vidámpark előtt parkoltunk le.

-Oké az útiterv az első! - mondta a kezét dörzsölve Ashton. - Legelsőnek felszállunk a hullámvasútra. Ami ott van! - mutatott fel a hullámvasútra ami bazinagy volt!

-Ez most komoly? - kérdeztem a fejem tetejére tolva a napszemüvegem. - Ez rohadt nagy!

-Az a jó! - mondta mosolyogva Luke. Ma is őrülten jól nézett ki. Converse , annak ellenére hogy sütött a nap fekete hosszú skinny jeans és fekete póló.Khm...szóval őrülten szexi. Visszatérve a valóságba a jegyek kifizetése után odamentünk a hullámvasúthoz és vártunk a sorunkra. Sajnos túl hamar odaértünk.

-Én félek! -  nyögtem ki.

-Ne félj, melléd ülök! - mosolygott kedvesen Luke.

-Akkor fülkárosodásod lesz! - mondtam nevetve. - De azért köszönöm!

Beültünk az egyik ( hogy is nevezik? szék? kabin? nem tudom) szóval a hátul jó magas és oldalt zárt bigyóba , majd jöttek az emberek és becsatoltak minket. Ekkora már nagyon féltem.

-Úristen! - mondtam mert elindultunk fölfelé. Ha a hullámvasút fölfele megy annak sosem lesz jó vége. Ennek viszont jó volt a kezdete.

-Ne félj! - szorította meg a kezem Luke. Hatalmasat dobbant a szívem és nem a félelemtől. Bele nézett a szemembe és... és talán mondani akart valamit amikor persze lezúdult ez a rohadt hullámvasút. Szerintem engem nem bírnak a hullámvasutak. Megszorítottam Luke kezét és kibírtam szinte az egészet sikítozás nélkül. Amikor begördültünk hálát adtam az Istennek azért is mivel túl éltem és azért is mivel Luke megfogta a kezem :) .

-Na jó volt ? - kérdezte Ashton.

-Kis híján otthagytam a fogom, de igen jó volt! - pillantottam a szemem sarkából Luke-ra.

A nap folyamán elég sokat nevettünk. Voltunk a kísértet kastélyba. Na az nagyon tetszet. Egy pörgő nagy hordóba , hatalmas madárijesztőn ami fel le vitt minket és akkor jött a még nagyobb félelmem. A HAJÓ csupa nagybetűvel. Tudjátok az ami egyre nagyobbra visz fel , a végén átpördül és végül megáll.

-Na Dóri, fel mersz jönni? -kérdezte mosolyogva Michael.

-Tuti hogy nem! Sokkot kapnék. A hullámvasút ehhez képeszt semmi a félelmi listámon. Inkább lent maradok! mondtam mosolyogva.

-Biztos? - kérdezte Ashton.

-Biztos! Majd addig fotózok! - mutattam mosolyogva a fényképezőgépemre.

-Hát akkor jó! De szépeket csinálj! - mondta vigyorogva.

-Igyekszem! Menjetek csak!

Egész jó fotók születtek. A nap végére nagyon elfáradtunk, én is szinte úgy zuhantam be az ágyamba. De talán holnap még jobb nap lesz mivel horgászni megyünk!

 Folytatása következik...

Utólag meghosszabbítottam a szállodában a tartózkodásom mivel nagyon úgy néz ki hogy maradok :) . És megint fájdalmas volt a telefonom csörgésére ébredni. Álmosan pillantottam a kijelzőre de ismeretlent jelzett.

-Haló - szóltam bele álomittasan.

-Halihó, halihó felkelni!!-legnagyobb meglepetésemre a telefonba Ashton szólt bele.

-Mi is itt vagyunk! - szólt bele Michael.

-Szuper! - motyogtam.

-Na talpra, talpra! Mennünk kell szörfözni. - mondta Michael.

-Oké megyek már! De nem tudok szörfözni. - keltem fel az ágyból majd besétáltam a fürdőszobába.

-Most akkor megtanulsz! - szólt a telefonba Luke.

-Jó. - egyeztem bele - és mikor megyünk? -kérdeztem.

-Fél kilencre ott vagyunk érted. - mondta Calum.

-Hülyéskedtek? 8 óra!

-Nem. - válaszolt nevetve a kérdésemre Luke.

-Ajj. Akkor sietek.

Az jó lesz! Na szia! -tette le a telefont Ashton.

Amint kinyomták. Nekiálltam a fogamat megmosni , gyorsan enyhén behullámosítottam a hajam de így is már negyed kilenc volt. Basszus! Villámgyorsan kisminkeltem magam ( szemhéjtus és szempillaspirál mivel csak a partra megyünk). Kirohantam a fürdőszobából (szerintem az alattam lévők nem díjazták. Fogtam a virágos ,fekete, térdig érő , pörgős nyári ruhám és  a szandálom majd belebújtam. De eszembe jutott hogy nem vettem fel a fürdőruhám.

-A francba! - káromkodtam majd a szám elé kaptam a számat. - Na szép kezdek olyan lenni mint egy taxis! - gondoltam magamban.

Szóval mindent le. Felvettem a fekete kétrészes fürdőruhám majd arra a szoknyám és végül még egyszer a szandált. Gyorsan beledobáltam a sporttáskámba a fekete ( mégis milyen színű lenne? ) földig érő átlátszó ( igazából olyan mint egy nagy belebújos strandkendő ) ruhám, 2 törülközőt , papucsot és egy fésűt. Azt hiszem kész vagyok. Felnyomtam a napszemüvegem a fejemre és indultam le a lépcsőn. Az utcára kiérve leültem a szálloda előtti padra. Pontosan fél kilenckor itt voltak értem. Ashton vezetett.

-Vezethetek? - kérdeztem mosolyogva.

-Szeretnél ? -kérdezte.

-Minden vágyam! - mondtam nevetve. Ők is nevettek.

- Jó. - mondta és kiszállva átadta nekem a helyet.

-Köszi - mondtam és beszálltam a vezetőülésre. Mellettem Luke ült. Mögöttem Ashton, Cal és Michael.

-GPS ? - kérdeztem.

-Az én leszek! - mosolygott Luke.

Elfordítottam a kulcsot és kikanyarodtam az útra. Mentünk tovább előre majd a piros lámpánál megálltunk.

-Hogyan tovább? - kérdeztem.

-Itt most balra aztán jobbra végül egyenesen és ott is vagyunk. -felelte Luke.

-Jól vezetsz! - dicsért meg Michael.

-Szerintem átlagosan. - vontam meg mosolyogva a vállam.

-Nem, mármint nem olyan csajosan. - felelte.

-Most azt akarod mondani hogy fiúsan vezetek? - néztem rá a visszapillantó tükörből.

-Nem dehogy! Csak. Áá inkább hagyjuk! - dadogott Michael égővörös fejjel.

-Nem sértődtem meg! - mondtam mosolyogva. - Sőt szép bók volt! - vigyorogtam.

Leállítottam a motort mivel megérkeztünk. A bejárathoz sétáltunk és kifizettük a jegyet. A partra kiérve kerestem egy kabint és levettem a ruhám. Felvettem a fekete hosszú strandkendőm és kiléptem a napsütésbe.

Luke szempontjából...

Amint kilépett a kabinból elállt a lélegzetem. Gyönyörű volt. Fekete fürdőruha, fekete strandkendő, vadítóan kék szemére napszemüveget vett fel. Odaadtam neki a szörfdeszkát amit neki vettünk.

-Hűű , Gyönyörű! Köszönöm! - mondta végig nézve a bordó deszkán amin fekete virágok voltak. Levette a strandkendőjét. Talán egy kicsit tovább néztem mint kellet volna mivel a tekintetünk összetalálkozott és én zavaromban a tengert kezdtem el nézni.

Bementünk a vízbe bár elég hideg volt, a lány nem nyafogott.

-Húú Ashton! Isteniek a hullámok! Ezt nem lehet kihagyni! - kiabálta a vízből Michael Ashtonnak.

-Megyek! Gyere Cal! -szólt Ashton Calumhoz.

-Hát akkor úgy látom neked megtanítanod szörfözni! - mondta mosolyogva Dóri.

-Akkor kezdjük! -  ültem rá a deszkámra mosolyogva. - Igazából a parton kéne az alapokat de szerintem menni fog itt is.

-Először a kezeddel evezz és ha jön a hullám hirtelen ugorj fel a deszkára. Menni fog? - kérdeztem.

-Ahonnét én jövök ott a hullámok ekkorák. - mutatott a térdére. - De azt hiszem menni fog!

Dóri szempontjából...

Fél óra elteltével egész jól belejöttem.

-Őstehetség vagy! - nézett rám elismerően Luke. - Szerintem megpróbálhatunk csatlakozni a többiekhez.

-Szerintem ebből brutálisan nagy esések lesznek de meg kell próbálni! - mondtam nevetve.

Luke-on a fekete napszemüvege ami nagyon jól illet a szápiercingjéhez. Iszonyat jól nézett ki a szőke hajával amit fújt a szél.

Odaúsztunk Calum-ékhoz és megpróbálkoztam egy nagyobb hullámmal.

-Evezz, evezz és ugorj! - kiabálta Luke.

-Ebből annyi lett hogy későn ugrottam fel és elvesztetem az egyensúlyom, látványosan csobbantam a vízbe. A szörfdeszkámba fogózkodva jöttem fel a felszínre.

- Ez tök jó volt! - mondtam nevetve.

- Tízpontos esés! - bólogatott nevetve Michael.

Addig szörföztünk amíg nem közeledett a naplemente, mert akkor ráültünk a deszkáinkra és onnan néztünk hogyan nyugszik le a horizonton a nap. Idilli pillanat. Összességében csodálatos nap volt. Az egyik legszebb az életemben.

Folytatása következik...

- Bííp, bíppp bíípp! - harsogta a telefonom ébresztője.

- Jól van, jól van kelek már! - motyogtam álomittasan és lenyomtam az ébresztőmet.

Az óra kilencet mutatott. Egy fárasztó utazás után túl koránt. Délután egykor találkozom a 5 Seconds of Summer -rel  ezért úgy döntöttem hogy van időm lemenni a szálloda kozmetikusához. Felöltöztem ( fekete bő fazonú póló Stay Strong felirattal, farmer, piros magas szárú converse halvány smink: szemhéjtus, szempillaspirál ) és már mentem is bejelentkezni. Kettő órát töltöttem ott és még masszázst is kértem :). Utána elmentem egy közeli étterembe megebédelni.Igaz hogy még csak 11 óra volt de pont délre befejeztem. Gyorsan haza siettem átöltözni. Szerencsére a kozmetikussal kisminkeltettem magam ( enyhén füstös smink, átlátszó szájfény, alapozó de abból is csak egy kicsi na meg persze az elengedhetetlen szemhéjtus és szempillaspirál ). A bőröndöm előtt állva tanakodtam hogy mit vegyek fel. Mivel imádom a magassarkúkat és az elegáns összeállítást végül egy térdig érő, hosszú ujjú enyhén csipkés fekete egyberészes szoknya mellet döntöttem. Fel vettem hozzá egy fekete magassarkút és egy fekete nyakláncot. Így úgy néztem ki mint aki gyászol.

-Nagyon szuper! - sóhajtottam- De már nincs időm átöltözni.

Ami igaz volt mivel az óra fél egyet mutatott. Vagyis késésben vagyok! Gyorsan felkaptam a táskám,bezártam az ajtót és rohantam egy taxihoz.

- A stúdióba legyen szíves! - mondtam szó szerint beesve a taxiba. - Amilyen gyorsan csak tud!

-Értettem!

Végig a kocsi két kapaszkodójába fogózkodtam. A taxis nem viccelt, olyan gyorsan ment ahogy csak tudott.Kocsikat előzött meg közben végig dudált és káromkodott majd 5 perc után meg is érkeztünk. Szó nélkül odanyomtam a kezébe a pénzt és kiszálltam.

- Legközelebb gyalog jövök!-gondoltam magamban feleszmélve a sokkból.

Közben a stúdióban...

- Mikor jön már? - kérdeztem.

- Nyugodj meg Luke biztos mindjárt jön! Bejön  mi? - ugratott Ashton.

- Khm. Még nem láttál róla képet. - mondtam zavaromban.

-Óóó, Luke-nak tényleg bejön! - vihogott Michael.

-Haha marha vicces - tettem fel a fekete napszemüvegem a fejemre.

Közben kint az utcán...

-Húúú. Akkor vágjunk bele! -tettem fel a napszemüvegem mivel sütött a nap és az erkélyen lesz a találkozó.

Nem vagyok az a típusú lány aki beleugrik egy sztár nyakába és ,,Sziaa! Lőjünk egy szeelfit lééégyszi! ". Azokat ki nem állhatom . Mielőtt beléptem volna a stúdióba csekkoltam magam a kirakatban. Tükrös napszemüveg ( a lencséje ezüst és látod benne magad ), egyberészes fekete szoknya, magas sarkú, táska. Pipa! Akkor mehetünk. A stúdió ajtón belépve megláttam egy duci biztonsági őrt aki beleszólt a fülre csatolható telefonjába.

- Megérkezett!

Odamentem hozzá.

-Elnézést hol találom meg a 5 Seconds of Summer -t? -kérdeztem.

-Kövess! - mondta és elindult a folyosón. Nem hagyott sok választást.

Felvezetett a legfelső emeletre  és rámutatott arra az ajtóra ami a tetőre(??!) vezet és elment.

-Köszi!- gondoltam cinikusan magamban. A torkomban dobogó szívvel nyitottam ki az ajtót és felmentem a lépcsőn. Majd beszálltam egy liftbe , mentem tovább egy rövid folyosón és kinyitottam az ajtót. Remélem ennyi gyaloglást tényleg megért. Amikor kinyitottam az ajtót és kiléptem a tetőre rájöttem hogy meg. Igen meg érte.

-Sziasztok! - köszöntem angolul.

Mind a négyen kint voltak a korlátnál és csodálták a naplementét. A köszönésemre megfordultak. Élőben sokkal helyesebbek Luke-on a fekete napszemüvege volt és kapucnis pulcsi,  és skinny jeans. Nagyon szexi volt. Ashton-on a piros fejkendője volt, zenekaros póló és skinny jeans. Calum-on is zenekaros póló volt meg skinny jeans. Michael-ön az idiot-os inge volt és fekete skinny jeans. Mind a négyen converse-t viseltek.

-Szia! - köszöntek mosolyogva.

-Ülj le!- invitált Ashton az asztalhoz.

-Köszönöm!-mondtam levéve a napszemüvegem.

-Milyen volt az utad? - kérdezte Michael.

-Jó hosszú. 39 és fél órás. Még soha nem utaztam ilyen sokáig - mondtam mosolyogva.- És ti hogy vagytok? Rossz hogy ott kellet hagynotok a régi menedzsereteket ugye?

- Annyira nem mivel tudjuk hogy egy ilyen gyönyörű lány lesz az új menedzserünk.-mondta nevetve Ashton.

Erre én is felnevettem tiszta szívből.

- Köszönöm! -mondtam mosolyogva. - És milyen érzés végre újra itthon lennetek? -fordultam Michaelhez és Calumhoz de a szemem sarkából láttam hogy Luke  erőteljesen megböki Ashtont és magyaráz neki.

-Nagyon jó. Végre itt lehetünk a családdal bár nem sokáig mivel úgy akarják (és mi is) hogy 2 hétig itt leszel bemutatjuk Ausztráliát és Sydney-t majd 2 hét múlva ha te is beleegyezel elmegyünk Magyarországra veled és te mutatod be nekünk a kultúrádat és az országod.-mondta mosolyogva Calum.

-Az tényleg nagyon jó lenne. És nekem nem probléma ha nektek sem.

-Ezért hívtunk fel ide hogy ezt megbeszéljük. Holnap lesz az első nap és  Sydney egyik strandját tervezzük meglátogatni. -mosolygott Michael.

Az nagyon jó lenne!

Luke szempontjából...

-Most ez miért kellet Ashtontól? Miért kezdet el flörtölni a lánnyal amikor tudja hogy nekem tetszik? - fortyogtam magamban.

-Bocsánat az udvariatlanságunkért még meg sem kérdeztük a neved.-folytatta Ashton.

-Dórinak hívnak-jelentette ki mosolyogva a lány. Nagyon szép amikor mosolyog.

-Szép név!-mondtam neki.

-Köszönöm!- mondta nevetve.

Feljött Philip a biztonsági őrünk és szólt hogy éjfél van ő nem akar megzavarni semmit de mennünk kéne.

-Hát akkor nagyon örültem a találkozásnak! Holnap látjuk egymást! - búcsúzott el Dóri és lesétált a lépcsőn Philippel a nyomában.

-Tényleg szép lány!-mondta Ashton.

-Szerintem is!-mondta Michael és Cal egyszerre.

A szemöldökömet felvonva sétáltam le a lépcsőn.

-Sziasztok akkor holnap!-búcsúztam el.

-Ne már Luke! Ne sértődj meg! - kiáltotta utánam Ashton.

-Nem sértődtem meg! - erőltettem egy vigyort az arcomra. - Semmi nem történt.

Bementem a hotelszobába és ledobtam magam az ágyra. Holnap nagy nap lesz.

Folytatása következik...