-Szerelmes vagyok beléd! - jelentette ki Luke , de alig halottam meg a fülemben zúgó vértől, és a vadul dobogó szívemtől.

-Kérlek gyere el velem vacsorázni ma este! - mosolygott félénken. -Persze ha csak szeretnél!

-Nagyon szívesen! - mondtam vigyorogva. Még egy kicsit beszélgettünk, én is elmondtam hogy mit érzek iránta, amikor bejelentette a hírt.

-Hát akkor mennünk kellene, hatra foglaltam helyett! - állt fel mosolyogva mellőlem.

-Ó! Szóval te ilyen biztos voltál hogy elmegyek? -nevettem fel.

-Reméltem - pirult el. Halkan megjegyezném, ilyenkor még helyesebb :).

A kocsihoz odasétálva kinyitotta nekem az ajtót, majd átszaladt az ő oldalára és beült a volán mögé.

Addig még mit sem sejtettünk a dologból, hogy mekkora baj lesz. De mindent csak sorjában!

A hotelhez odaérve Luke kitett, majd elhajtott a saját szállodájához.Dobogó szívvel rohantam fel az emeletre (a többi lakó szerintem nem díjazta) de nem érdekelt. Oké, bár nem szeretném mégis elárulom hogy a szobába érve (sajnos nem tudtam mást) felhívtam anyát és sikítva (de csak egy kicsit) elmeséltem neki a történetet. Anya nem sikítozott velem (nem is értem miért? :) ) de sok sikert kívánt. A jó tanács után, lezuhanyoztam, majd megmostam a fogam, felvettem a köntösöm és. És már csak egy órám maradt. Basszuskulcs! Ebből kb.5 perc arra ment el, hogy mit vegyek fel. Végül ezt a ruhát választottam:

Felvettem a ruhát és a mamuszomat ( kicsit sem néztek hülyének, kicsit sem) és lerohantam a kozmetikushoz. Kinyílt az ajtó ( ő sem nézett rám hülyén, á dehogy!) és hadarva megkérdeztem hogy félóra alatt eltud-e készíteni egy füstös sminket. Szerencsémre eltudott.

-Mire ez a nagy rohanás? - kérdezte mosolyogva (miután megtudta hogy nem vagyok félőrült).

-Vacsorázni megyek. És hát elég nagy késésben vagyok! - mondtam nevetve.

-Randid lesz?

- Valami olyasmi. -mondtam elpirulva.

-------♥-------

-Köszönöm! -fizettem, és már rohantam is fel az emeletre. Utánam kiáltott valami sok siker félét, de ezt már nem hallottam. A szobámba beérve megnyugodtam , mivel volt még tíz percem. Hála Istennek, a kozmetikussal begöndörítettem a hajam (azt az oldalt amelyik elég hosszú hozzá) úgyhogy ezzel már nem kellet foglalkoznom. Gyorsan felkaptam a kedvenc fekete magassarkúm, felvettem egy fekete karláncot és egy nyakláncot. Fogtam a fekete (mégis milyen színű lenne?) boríték formájú táskám, és vettem egy mély levegőt.

Közben kint az utcán...

-Ash én izgulok! -mondtam.

-Elhiszem , - nevetett fel - van miért!

-Basszus! - vettem egy mély levegőt, és megigazítottam a fekete ingem ,amire egy fekete-szürke kockás zakót vettem fel fekete skinny jeans-szel , és fekete tornacipővel.

-Oké! Akkor bemegyek! Ööö... akkor elmentek? - kérdeztem furán.

-Már itt sem vagyunk! - vihogták.

-Philip? Maga nem megy? - kérdeztem erőltetett mosollyal.

-Nem! Philip követni fogja magukat! - jelentette ki a biztonsági őrünk.

-Az király lesz!

-Philip szerint is! - vigyorgott. - De csak távolról! - törölte le a vigyort a képéről, majd feltette a fekete,sötétített napszemüvegét és hátra fele besétált a bokorba (??!) és ott is maradt.

Odamentem a bejárathoz, és kinyitottam az ajtót miközben hátra felé néztem ,hogy Philip mikor szándékozik kijönni a bokorból , de belebotlottam Dóriba.

-Szia! - nevetett rám. Ezt is nagyon szeretem benne, hogy mindig mosolyog vagy nevet. Lélegzet elállító volt a hosszú  fekete ruhájában és a vadítóan kék szemével.

Dóri szempontjából...

Khm... Luke szóval khm... Észveszejtően jól nézett ki!

-Szia! - mosolygott rám. - Hűha! Gyönyörű vagy!

-Köszönöm! - mosolyogtam rá. A kocsihoz odasétálva félénken megfogta a kezem. Most is kinyitotta nekem az ajtót, majd beült a volán mögé. Az utat végig beszéltük és nevettük, Luke nagyon jó társaság. Amikor kiszálltunk, elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű,hatalmas, csodaszép étterem előtt álltunk.

-Na, tetszik? -kérdezte mosolyogva.

-Hogy tetszik-e? - nevettem fel - Varázslatos!

Besétáltunk az ajtón, egy segítőkész pincér oda is vezetett minket az asztalunkhoz. Majd ott hagyott minket kiválasztani hogy mit együnk.

-Hmmm... Mit szólnál a  "töltött rák saláta ágyon,tenger gyümölcseivel" menühöz? -kérdezte.

-Biztos nagyon finom lehet! - mondtam nevetve. - De inkább kihagynám.

-Hozhatok önöknek valamit? - kérdezte nyájasan a pincér. Miközben jobban megnézett bennünket, én már láttam hogy megismerte Luke-ot. Ajj.

-Maga Luke Hemmings, nem? -kérdezte.

-Nem! -felelte Luke a szemét lesütve.

-Dehogynem a lányom nagy rajongója! Kérhetek egy autogramot? - kérdezte a pincér.

Luke sóhajtva elővett egy tollat és egy szalvétára ráfirkantotta az aláírását, majd megkérte a pincért ,hogy ne mondja el senkinek,hogy itt vagyunk. Igazából ezt leszámítva nagyon jól telt az este, sokat beszélgettünk és miután megettük a vacsorát, egy pezsgő kíséretében fél órát még maradtunk. Sajnáltam mikor véget ért, és úton voltunk vissza a szálloda felé.

-Köszönöm az estét! Gyönyörű volt! - mondtam mosolyogva.

-Szerintem is! -mosolyodott el, majd felém hajolt és. És hosszasan megcsókolt. Miután elhajtott kint maradtam még egy jó darabig a hotel előtt, és csak néztem arra amerre elment. Majd felsétáltam a szobámba és nem tudtam letörölni a vigyort a képemről. Kinéztem az ablakon és láttam hogy a mogorva biztonsági őrük a srácoknak, előjön a bokrokból (?!!). És rögtön leesett. Luke egy híresség nem mászkálhat mindenhova kíséret nélkül. Basszus! Kicsit sem lesz ciki amikor újra látjuk egymást és majd az fog eszébe jutni hogy:"Ja, ő a menedzser akit Luke-kal láttam csókolózni"! Na mindegy. Lefeküdtem az ágyamra és órákon át néztem mosolyogva a plafont.

Akkor még nem is sejtettem, holnap reggel milyen sokkoló hír fog várni

Folytatása következik...