A tegnapi csodálatos napnál ma még csodálatosabb élményben volt részem. De mindent csak sorjában , kezdjük az elején.

Ashton-ék már tegnap megmondták hogy úgy készüljek ma vidámparkba megyünk. Nagyon megörültem mivel utoljára 10 (!!) éves koromban voltam. El is jött a nagy nap. Reggel ( mivel nem riasztottak fel hogy fél órám van) időben keltem és szép nyugodtan eltudtam készülni. Felvettem egy rövidnadrágot és egy fekete vastagpántos toppot, arra egy kockás inget. Egészen tetszet a látvány ami a tükörbe fogadott. Bevonultam a fürdőszobába és megcsináltam a szokásos sminkemet. Amikor kijöttem felvettem egy bokazoknit és rá a conversem , majd felkaptam a táskám , fejembe nyomtam a napszemüvegem és lementem a lépcsőn. Miközben a fiúkra vártam felhívtam apuékat.

-Sziasztok! - mondtam mosolyogva - bocs hogy tegnap elfelejtettelek titeket felhívni!

-Semmi baj! - mondta anya de nem folytathatta mivel a szavába vágtam.

-Képzeljétek el! -akartam folytatni de apa megelőzött.

-Várj, várj! Oké elképzeltem - mondta apa ,,komolyan ".

-Folytathatom? - és meg sem várva a választ folytattam - Tegnap voltunk a strandon és megtanítottak szörfözni. De ez még nem minden egész jól belejöttem és tíznél kevesebbet estem. - mondtam büszkén.

-Az már valami! - mondta apa cinikusan.

-Haha! Igen is jó! Nem hinném hogy utánam tudnád csinálni! - mondtam nevetve.

-Fogadjunk?-kérdezte apa de mire válaszolhattam volna rá anya megelőzött.

-Én is itt vagyok! - mondta ,,mérgesen".

-Tudjuk. - mondta apa nevetve.

Amint ezt kimondta az utcába begördült egy kocsi.

-Azt hiszem mennem kell! Megjöttek értem! - mondtam mosolyogva.

-Okos légy, Szia! - búcsúztak el.

Nem értem miért viselkednek velem úgy mint egy hatévessel. Na mindegy.

-Sziasztok! - köszöntem és bepattantam hátra. -Húúú! Szóval vidámpark? - mondtam mosolyogva.

-Igen. Eléggé fel vagy dobva.- mondta mosolyogva Calum.

-Már nagyon régen voltam vidámparkba. - jelentettem ki mosolyogva.

Még beszélgettünk arról hogy ,,Nem igaz hogy 8 éve nem voltál vidámparkba! Ez lehetetlen" de 10 perc után megérkeztünk.

Itt is vagyunk! - állította le a motort Ashton és kiszállt. A többiek követték. Egy hatalmas vidámpark előtt parkoltunk le.

-Oké az útiterv az első! - mondta a kezét dörzsölve Ashton. - Legelsőnek felszállunk a hullámvasútra. Ami ott van! - mutatott fel a hullámvasútra ami bazinagy volt!

-Ez most komoly? - kérdeztem a fejem tetejére tolva a napszemüvegem. - Ez rohadt nagy!

-Az a jó! - mondta mosolyogva Luke. Ma is őrülten jól nézett ki. Converse , annak ellenére hogy sütött a nap fekete hosszú skinny jeans és fekete póló.Khm...szóval őrülten szexi. Visszatérve a valóságba a jegyek kifizetése után odamentünk a hullámvasúthoz és vártunk a sorunkra. Sajnos túl hamar odaértünk.

-Én félek! -  nyögtem ki.

-Ne félj, melléd ülök! - mosolygott kedvesen Luke.

-Akkor fülkárosodásod lesz! - mondtam nevetve. - De azért köszönöm!

Beültünk az egyik ( hogy is nevezik? szék? kabin? nem tudom) szóval a hátul jó magas és oldalt zárt bigyóba , majd jöttek az emberek és becsatoltak minket. Ekkora már nagyon féltem.

-Úristen! - mondtam mert elindultunk fölfelé. Ha a hullámvasút fölfele megy annak sosem lesz jó vége. Ennek viszont jó volt a kezdete.

-Ne félj! - szorította meg a kezem Luke. Hatalmasat dobbant a szívem és nem a félelemtől. Bele nézett a szemembe és... és talán mondani akart valamit amikor persze lezúdult ez a rohadt hullámvasút. Szerintem engem nem bírnak a hullámvasutak. Megszorítottam Luke kezét és kibírtam szinte az egészet sikítozás nélkül. Amikor begördültünk hálát adtam az Istennek azért is mivel túl éltem és azért is mivel Luke megfogta a kezem :) .

-Na jó volt ? - kérdezte Ashton.

-Kis híján otthagytam a fogom, de igen jó volt! - pillantottam a szemem sarkából Luke-ra.

A nap folyamán elég sokat nevettünk. Voltunk a kísértet kastélyba. Na az nagyon tetszet. Egy pörgő nagy hordóba , hatalmas madárijesztőn ami fel le vitt minket és akkor jött a még nagyobb félelmem. A HAJÓ csupa nagybetűvel. Tudjátok az ami egyre nagyobbra visz fel , a végén átpördül és végül megáll.

-Na Dóri, fel mersz jönni? -kérdezte mosolyogva Michael.

-Tuti hogy nem! Sokkot kapnék. A hullámvasút ehhez képeszt semmi a félelmi listámon. Inkább lent maradok! mondtam mosolyogva.

-Biztos? - kérdezte Ashton.

-Biztos! Majd addig fotózok! - mutattam mosolyogva a fényképezőgépemre.

-Hát akkor jó! De szépeket csinálj! - mondta vigyorogva.

-Igyekszem! Menjetek csak!

Egész jó fotók születtek. A nap végére nagyon elfáradtunk, én is szinte úgy zuhantam be az ágyamba. De talán holnap még jobb nap lesz mivel horgászni megyünk!

 Folytatása következik...