-Ébresztő, Mókuska(??) ! -próbált fel kelteni anya.

-Nem vagyok rágcsáló! -motyogtam, majd álomittasan belefúrtam a fejem a párnámba.

-Hasadra süt a nap! Mindjárt hét óra! - próbálkozott tovább.

-Anyaaa -nyöszörögtem - tudod mi az az időeltolódás?

-Jaj, ne légy ilyen morci! Kilenckor indultok, és ha jól tudom te vezetsz! -mondta.

-Ajjj már! Fent vagyok! -nyitottam ki a szemem - Csak még öt percet! -kérleltem. Szuper, tizennyolc évesen azon vitatkozok anyukámmal, hadd aludjak még öt percet. No comment.

-Legyen négy! -alkudta le. Négy perc múlva csörgött az ébresztő órám.

-A fenébe! -keltem fel, majd ránéztem a telefonomra. Háromnegyed hét (!!) volt. Na mindegy.Letusoltam, amitől egy kicsit felfrissültem, de még így is fáradt voltam. Csigalassúsággal felöltöztem (ezt a szoknyát választottam):

Végül begöndörítettem a hajam, de még így is csak fél nyolc volt.

-Dóri! Gyere segíts villás reggelit (??!) készíteni! -kiálltott fel anya. Az mondjuk nem zavarta, hogy a fele ház alszik. Végül is annyit segítettem, hogy lementem a konyhába, és leültem az asztalhoz. Wow, nagy segítség vagyok. Anya nyolcra készen lett, így én elindultam a fiúkat felkelteni.

-Srácok felkelni! -nyitottam be a nappaliba, ami nagyon rossz ötlet volt. Michael pizsi nélkül (!!) aludt csak a takaró takart el valamit belőle. Felsikítottam majd becsaptam az ajtót.

-Mi az? Ki sikítozik? -kérdezte álomittasan Cal.

-Basszus Michael, vedd már fel a pizsamád! -kiáltottam be az ajtón. Tuti hogy nem százas! Hogy a fenébe lehet másnak a lakásán meztelenül(!!) aludni !? No comment.

-Ja, bocs! -vihogott.

-------♥-------

A reggeli riadalmak után, mindenki sikeresen felkelt, megreggelizett, és eltudtunk (volna) indulni ha apa nem szólt volna közbe.

-Én is mehetek? -kérdezte.

-Miért? -kérdeztem vissza furcsán.

-Ott lesz munkám! -jött a frappáns válasz.

-Apa, tűzoltó vagy. -jelentettem ki- Mi a fenét keresnél Fertődön? Erre összenéztek anyával amolyan "lázad a gyerek már megint, nem akarja hogy elkísérjük, ez szörnyű" nézéssel.

-Jól van, jól van! -egyeztem bele kelletlenül.

A reggeli után bepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk. Fertődig körülbelül két - két és fél óra a út. De egy óra után megtörtént a baj. Ugyebár én vezettem, mellettem ült Luke, mögöttünk középen apa és Ash (szegény) , leghátul Cal és Michael. Kiértünk a már sokadik körforgalomból, és felsikoltottam mivel egy kocsi áttért a mi sávunkba. A másik kocsit próbálta megelőzni, és már ki is kanyarodott, nyomta a gázt, de túl közel voltunk. Félrerántottam a kormányt és fékeztem egy nagyot, nehogy belehajtsak az árokba. A másik autós nem tudott megállni, így belénk csapódott. Szerencsére (végül így is, úgyis beleestünk az árokba) mivel nagy a kocsink, miután belezuhant az árokba, nem lett senkinek nagyobb baja. A légzsákok kinyíltak, nem láttam tőlük semmit.

-Mindenki jól van? -kérdeztem félve.

-Igen nagyjából! -mondta apa.

-Fiúk ti is? -kérdeztem.

-Megvagyunk! -felelte Cal és Michael, és Ash is riadtan bólintott.

-Jól vagy? -kérdezte tőlem Luke.

-Igen, csak szerintem eltört a jobb kezem! - szisszentem fel, miután megpróbáltam felemelni.

-Nekem a bal! -emelte fel fájdalmasan a kezét.

-Jézusom, nyílt törésed van! -kiáltottam fel rémülten.

-Annyira nem fáj! -mosolygott, és próbálta nem mutatni a fájdalmát.

Mivel apa is nyögdécselt és majdnem, mindenki fájlalta valamijét, remegő kézzel tárcsáztam a mentőket (bal kézzel, kétszer több időbe került) és elmondtam mi történt.

-Rögtön jövünk! -szólt bele egy nő.

Öt perc múlva szirénázva megérkezett kettő mentő és egy tűzoltó kocsi, mivel az ajtók nem akartak kinyílni. Időközben kiderült hogy aki belénk jött, annak semmi baja nem lett. A kórházba beérve Luke-ot azonnal elvitték, mivel elkezdett erősen vérezni a törése, és minket öten bevittek egy orvosi szobába. Az orvos megvizsgált minket, engem és Ash-t átküldött egy másik orvoshoz, aki begipszelte a kezemet, Ashton-nak a lábát. Apáéknak szerencsére nem lett semmi bajuk. Apa időközben tárcsázta anyát, aki azonnal ideakart jönni de este hatra kiengedtek minket, úgyhogy fölösleges lett volna. Luke-nak bekötözték a kezét,  és az utolsó vizsgálatok után hazaindultunk (busszal). Végül az út alatt örültünk hogy megúsztuk ennyivel, Luke-kal és Ash-sel "gipsztesók" lettünk. Hazafelé a többiek (még apa is) rajzoltak a gipszünkre, igaz hogy még nem szabadott volna. Na mindegy.

Folytatása következik...