Reggel vigyorogva keltem, viszonylag gyorsan letusoltam és megmostam a fogam. Megcsináltam a szokásos sminkemet és begöndörítettem a hajam. Nem tartott az sem sokáig, hogy eldöntsem milyen szettet vegyek fel , végül ezt választottam:

A srácokkal 10 órakor mentem (volna) állatkertbe, de mivel még csak kilenc óra volt lementem a hotel kávézójába , kértem egy cappucino-t, és egy újságot. Kortyolgattam a gőzölgő folyadékot, miközben furán méregettek egy darabig,  aztán kihozták nekem a napilapot.

-Khm...khm mi a fene? - nyeltem félre a cappucino-t. Az újság címoldalán én voltam és Luke amint éppen vacsorázunk. Luke Hemmings és a titokzatos lány! Ezt nem tudják letagadni! Folytatás a 3. oldalon -hirdette a címlap. Idegbajosan odalapoztam, és a fejemet fogva nézegettem a képeket, és olvastam a cikket.

Húúú ennek a rajongók nem fognak örülni Mr.Hemmings! - és ide bevágták azt a fotót amin csókolózunk. Öt kép készült, az egyiken kézen fogva sétálunk, az étteremben isszuk a pezsgőt, a másikon a kocsiban vagyunk, a negyedik ugye a csókolózós kép,és az utolsó azt örökítette meg , amikor Luke kinyitotta nekem az autó ajtaját, és én beszálltam. Jobbnál jobb képek, szuper! - gondoltam idegesen. Majd rátértem a szövegre:

Luke Hemmings  és a titokzatos hölgyet tegnap kapták le a paparazzi -jaink. A fotók bizonyították hogy a pár 6 órakor egy elegáns étteremben vacsorázott. A lesifotósaink követték őket a vacsora után haza, jobb fotókat remélve.
Az ötletük be is jött, mivel Mr.Hemmings egy hotel előtt megcsókolta a lányt. Vajon ki ez a lány? És komoly a kapcsolat? Mi kiderítjük! Olvassanak minket holnap is, a legfrissebb hírekkel.

Amilyen gyorsan csak tudtam fizettem, majd a szálloda ajtaját kilökve a fejemre tekertem a nyári, virágos sálamat (pedig még csak tavasz volt de Sydney-ben olyan ez mintha nyár lenne) úgy, hogy csak az arcom látszott ki és felvettem a hatalmas bogárszemüvegemet. Negyedóra múlva jöttek értem a fiúk addig úgy mászkáltam a sálammal és a napszemüvegemmel mint egy félőrült. Na mindegy. Legalább nem ismertek fel. Kerestem egy újságárust, hogy megnézzem nem-e vagyunk más címlapon is de szerencsém volt nem találtam ilyet a napilapon kívül. A srácok felvettek a hotel előtt. Beszálltam (most Luke ült mellettem hátul) és köszönve a kezébe nyomtam az újságot.

-Na ne! -fehéredett le.

-Mi a baj Dóri , csak nem a Szaharára  készülsz? -kérdezte nevetve Ash, a sálamra utalva. Erre én csak nagyot sóhajtottam, és megfogtam Luke kezét.

-Nem , sajnos nem. -nyomta az újságot Luke a kezébe.

-Basszus! -hervadt le a mosoly az arcáról. Miután Calum és Michael és végig nézte az újságot úgy döntöttünk , hogy inkább otthon maradunk és bepakoljuk a bőröndjeinket holnapra, mivel holnap este indul a gép Magyarországra. Luke előhalászott valamilyen sálszerűséget és a példámat követve, feltekerte a fejére. A fiúk még beugrottak  nasit(??) vásárolni holnapra, minket Luke-kal kitettek a szállodám el. A portás lány gyanúsan méregetett, de végül nem jött ide hozzánk. A szobába benyitva végre megtudtam szólalni.

-Ezt nem hiszem el! Ebből iszonyatosan nagy baj lesz! - tekertem le a sálat a fejemről és ledobtam az éjjeliszekrényre a nem túl kedvelt darabot.

-Tudom - vette le szomorúan Luke a sálszerűséget a fejéről, és leült mellém az ágyra.

-Mi legyen? - kérdeztem sóhajtva, rettegve a választól.

-Semmit sem csinálunk!... Vagyis de... Várjuk amíg lecsillapodnak a kedélyek. -ölelt át , mire a vállára hajtottam a fejem.

-Szerencsénk volt , hogy még nem jelentettük be hivatalosan hogy én vagyok a menedzser! -mosolyodtam el kínosan. -Ja a menedzserről jut eszembe, tegnap láttam a biztonsági őrötöket a bokorban!

-Akkor már ketten vagyunk! -nevetett fel Luke. -Na, akkor pakoljunk! -állt fel mellőlem.

-Először hozzuk be az erkélyről az üres bőröndöket! -mutattam az erkélyajtó felé.

-Miért vannak kint az erkélyen? -kérdezte és kiment (volna) ha nem vágta be volna a fejét az ajtóba.

-Aúú! Miért kellet ilyen alacsonyra csinálni? -kérdezte sziszegve, a homlokát szorítva.

-Gondolom nem 193 centis emberekre tervezték! -mentem oda hozzá nevetve. -Ebből nagyon csúnya dudor lesz! -sziszegtem én is, majd elővettem egy kicsi bicskát.

-Miért van nálad kés? És mit akarsz vele csinálni? -hüledezett Luke.

-Apa szerint jól jöhet,egyébként ha nincs olló ez is megteszi! És szerinted mit csinálok vele? -kérdeztem mosolyogva.

-Fogalmam sincs! -mondta még mindig a homlokát szorítva. Erre csak fejcsóválva odamentem hozzá.

-Ne hadonássz! -szóltam rá, majd a már növekvő dudorra szorítottam a kést.

-Ez hideg! -nyöszörgött.

-Olyan vagy, mint egy kislány! -vettem el a késem a homlokáról nevetve.

-Nem is! -lökött meg vigyorogva.

-Dehogynem! -nevettem fel.

Végül rám hagyta, és elkezdtünk befelé pakolni a bőröndjeimbe. Ami azért volt vicces, mert meglátta a bocis pizsimet és kérdőn nézett rám.

-Szóval tehén! -állapította meg mosolyogva.

-Nem, az boci! -nevettem fel. -Karácsonyra kaptam anyuéktól, szóval felkészülhettek, mivel szerintem titeket is várni fognak valami meglepetéssel. -mosolyodtam el. - Az még a jobbik eset hogy éterembe megyünk...Habár a múltkor is énekeltek a pincérek a szülinapomon -nevettem fel újra , mire "kétségbeesett" arcot vágott.

-Ez vár rám két nap múlva? -ölelt át.

-Csakis ez! -mondtam, majd mosolyogva adtam neki egy puszit.

Folytatása következik...