A nap végül is egész gyorsan eltelt, miután Luke hazament bepakolni a bőröndjeibe, még elmentem egyet úszni. A medencében csak fél órát úszkálhattam, mivel egyre többen kezdtek méregetni (nem túl barátságosan) úgyhogy úgy döntöttem, inkább felmegyek és alszok. A terv végül egész jól sikerült, pedig még csak 9 óra volt, így másnapra kitudtam pihenni a bonyodalmakat. Reggel megint lementem a kávézóba, és újra kértem azt az újságot, amiben tegnap a címlapon voltunk. Most "csak" az első oldalon voltunk benne két sorban. A két sor ezt tartalmazta: Fotósaink sejtik hol lakhat a lány, úgyhogy ne aggódjanak olvasóink, még bőven hallhatnak tőlünk Luke Hemmings-ről és a titokzatos lányról!

-Sajnálom de ezt meg kell cáfolnom! - suttogtam győzedelmesen mosolyogva, mivel pontosan ma hatkor indul a gépünk Budapestre. Úgy döntöttem, mivel reggel kilenc van és a srácokkal ötkor fogok találkozom a reptéren (Philip-pel is, mivel sajnos ő is jön velünk Magyarországra, bár ő nem nálunk fog lakni (remélem) ) tartok egy shoppinggolos délutánt. Elindultam Luke szállodája felé és út közben felhívtam.

-Szia! - vette fel a telefont Luke.

-Szia! Eljönnél velem vásárolni? -kérdeztem mosolyogva.

-Mit? -kérdezte. Már hallottam a hangján ,hogy előre retteg attól, hogy azt mondom ruhát.

-Ruhát vagy cipőt. -vigyorogtam.

-Ne! - mondta kétségbeesetten.

-De! -nevettem fel.

-Mit tettem veled hogy ezt érdemlem? -kérdezte nevetve.

-Elérted hogy beléd szeressek! - mosolyogtam.

-És ez olyan nagy bűn ? - nevetett fel.

-Nekem nem. De majd nézd meg apa arcát amikor megtudja hogy az egyetlen pici lánya szerelmes lett! - nevettem fel én is.

-Ó-ó! -mondta kétségbeesetten.

-De siess mert már itt vagyok a hotelod előtt! -tettem le a telefont. Luke gyorsan kinézett az ablakon aztán pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk a sétálóutcán.

-Mit szeretnél vásárolni? -tette fel a napszemüvegét  a szemére.

-Azt hiszem mindenképp néznem kéne egy maxit. A többit még megálmodom - mondtam, mire Luke megajándékozott egy "ne tedd ezt velem" nézéssel.

-Nézd de jó bolt! Menjünk be! -vezetett be a legelső boltba nagyon "túl akarok lenni rajta" nézéssel.

-Ööö...Szerintem rossz helyen vagyunk! -néztem körbe, de mindenhol csak punkokat , gótokat és emósokat láttam. Ők sem néztek ránk túl barátságosan.

-Szerintem is! -mondta mogorván egy punk srác.

-Már itt sem vagyunk! -vigyorogtam kínosan, majd kifelé húztam Luke-ot.

-Szerintem is! -utánozta a punkot viccesen, én meg csak nevettem rajta.

Besétáltunk egy nekem tetsző üzletbe (Luke legnagyobb szörnyülködésére) és elkezdtem nézelődni. Le a kalappal előtte fél óráig csendben nézte egy fotelban ülve, hogyan bolyongok a sorok között. Öt ruhával a kosaramban úgy döntöttem ideje lesz ezeket felpróbálni. Bementem a fülkébe, és elkezdtem próbálni. Felvettem (nekem ezt tetszett a legjobban) egy fekete, fűzős, egyberészes térdig érő ruhát, és úgy döntöttem a többit már meg sem próbálom: Kimentem megmutatni Luke-nak a ruhát amikor. Amikor megláttam hogy nagyban flörtöl vele a pénztáros lány. Visszamentem a fülkébe ( nagyon,nagyon féltékeny típus vagyok) és próbáltam lenyugodni ,kevés sikerrel. Na mindegy. Levettem a ruhát, majd odamentem a pénztárhoz fizetni. Észre se vettek. Na erre olyan dühös lettem , hogy  ledobtam a pultra (talán kicsit hangosabban a kelleténél, de nem érdekelt) mire Luke észrevett, és elvörösödött. Volt is miért neki.

-Egy perc! -vinnyogta a pénztáros lány. Erre megállt bennem az ütő.

-Mi van? -nyögtem ki. -Nem! Nem egy perc! Légy szíves gyere ide addig amíg szépen megkérlek rá, és már itt sem vagyok! -fortyogtam. Luke odajött hozzám és megakart ölelni, de nem hagytam.

-Most ne! Kérlek! -csodálom hogy nem sokkal csúnyábbat mondtam. Végül is fizettem (a felszólalásom után, hajlandó volt a munkáját végezni) és gyors léptekkel elhagytam azt a hülye üzletet. Luke utánam futott.

-Dóri várj! Ne csináld már! Nem történt semmi! -lihegte. Erre én olyan hirtelen álltam meg, hogy belém ütközött.

-Hogy nem történt semmi? Hogy nem történt semmi? -ismételtem meg kiabálva.

-Ne itt veszekedjünk! -nézett körbe Luke.

-Nekem aztán édes mindegy hogy hol veszekedünk! -sziszegtem (azt hiszem a lobbanékonyságom, és ezt a részem apától örököltem) . -Akkor mi a francért flörtöltél a lánnyal? Mert nem vagyok hülye! És miután odamentem nem hagytátok abba sőt, észre sem vettetek! -kiabáltam.

-Dóri! -ölelt át Luke.

-Ne érj hozzám! Most ne!

Gyors iramban távoztam a szállodám felé. Felmentem a szobámba majd sírva felhívtam apát. Anyát nem mertem.

-Apa! -szóltam bele a telefonba -Itt vagy?

-Szia kincsem, igen!...Te sírsz? -kérdezte döbbentem.

-Nem! -zokogtam.

-Kislányom, mi a baj? -kérdezte aggódva.

-A fiúk tényleg olyanok ahogy mondtad -sírtam - Nem becsülnek meg senkit!

-Melyik volt az? -kezdte kapisgálni a lényeget.

-Luke -zokogtam.

-Mit csinált? -kapott vérszemet. Erre szép lassan (ahogy a zokogásom engedte) elmeséltem neki a történetet.

-Kinyírom! -ordította apa a telefonba. Hupszi, soha nem halottam még ilyen idegesen beszélni, de nem tudtam hogy ezt azért mondja,mert össze törték a kislánya szívét, vagy azért mert elrabolták és összetörték a kislánya szívét.

-Megérdemelné ,de azért ne! -mondtam sírva.

-Szemétláda! -fújtatott apa. Hát igen, apával jót lehet beszélgetni.

-Apa leteszem! Elmegyek Ashtonékhoz és megkérem Cal-t hogy focizzon velem miközben kibeszélem magam mind hármójuknak. -szóltam szomorúan.

-Megölöm azt a gyereket! -fújtatott még mindig apa.

-Szeretlek apa! -búcsúztam el.

-Hogy tehette ezt? -motyogta. Oké szerintem azt sem vette észre hogy kinyomtam.

Megvártam még eltűnnek az arcomról a sírásom nyomai ,majd átöltöztem sportosra. Felvettem egy vastag pántos toppot, rövid nadrágot és tornacipőt (bánom hogy nem raktam be a focicsukám) és elindultam egy kicsit megnyugodni. Útközben megálltam egy sportboltban és vettem focilabdát (az otthoni úgy is tönkrement). Szívesebben kézi labdáztam volna csak ahhoz négyen kevesen vagyunk. A hoteljukhoz odaérve (dél volt) felsétáltam az emeletre és bekopogtattam. Ashton nyitott ajtót.

-Szia Dóri! -köszöntött Ash - Mi újság?

-Hát van elég -mondtam.

-Gyere be! -invitált.

-Hát ez...hát ez...elég rendetlen. -keresgéltem a szavakat.

-Csak egy kicsit! - vihogott Michael.

-Miért van nálad focilabda? -kérdezte csillogó szemmel Calum.

-Hát igazából ezért jöttem! Focizni szeretnék -mondtam.

-Úgy vártam már hogy valaki ezt mondja -mosolygott Cal.

-Eljönnétek velem? -kérdeztem őket - Van kb. 4-5 óránk.

-Persze, megyünk!

Sétaközben Calum nem hagyott békén. Folyton kérdezgetett.

-Wow! Ez puma?

-Igen! Harmadszorra is az. -feleltem mosolyogva. Utána magyarázott nekem még a labda méretéről, keménységéről , én meg csak bólogattam. Gondolatban egészen máshol jártam.

-Mióta focizol? -kérdezte Cal másodszorra.

-Kiskorom óta! -feleltem újra.

-Sportolsz mást is ? -kérdezte Michael.

-Igen! Még kézizek -mosolyogtam.

Miközben sétáltunk Ashton félre hívott így Michael és Cal előttünk, mi mögöttük sétáltunk tovább.

-Mi történ Luke-kal? -kérdezte. -Bezárkózott.

Egy sóhajtás közben elmeséltem az esetet.

-Nagyon rosszul eset! -fejeztem be a történetet szomorúan.

-Nem reagáltad túl egy kicsit? -kérdezte mosolyogva.

-Neked hogyan esne? -kérdeztem fejcsóválva.

-Jogos! -nevetett.

-Azért mégis... -kezdte.

-Ne beszéljünk erről ,jó? -mosolyogtam. -Egy kicsit leszeretnék nyugodni...

-Persze,megértem.

Útközben megérkeztünk a focipályához és Calum egyből elkobozta a lasztit, és elkezdet vele dekázni.

-Csináljunk csapatokat! -jelentette ki Cal. -Ash és Dóri , Michael és én ezek, lesznek a csapatok! -jelentette  ki győzedelmesen.

-Tudsz focizni? -kérdeztem Ashton-t.

-Nem igazán! -nevetett.

-Nem baj, majd lesz valahogy! -mosolyogtam.

A játék elkezdődött és óriási káosz alakult ki. Egyrészt én megláttam hogy Luke a padon ülve figyel minket, és megint elborította a fejemet a mérhetetlen düh, és a csalódottság. Másrészt elmagyaráztuk Michael-nek hogyha kijön a hatoson kívül nem foghatja meg a labdát , erre az ellenfél hatosában megfogta.

-Miért hatos-hatos nem? -kérdezte nevetve.

-Igen, de a saját térfeleden lévő hatosról van szó. -mosolyogtam rá.

Végül Ash és Michael feladták, és leültek Luke mellé meghallgatni az ő verzióját. Mérgesen tettem fel a szememre a napszemüvegemet és tovább passzolgattunk Calum-mal. Közben dühösen magyaráztam neki az élettől kapott pofonjaimról.Szegény csak bólogatva hallgatta, és annak sem örült amikor az egyik ilyen esett elbeszélése után mérges lettem, és véletlenül túl nagyot rúgtam a labdába, és hasba találtam.

-Basszuskulcs! Jól vagy? -kaptam a szám elé a kezem, majd oda futottam hozzá.

-Azt hiszem túl élem! -sziszegte.

-Remélem! -nevettem rá.

-Rosszabb vagy, mint egy amerikai focis! -nevetett.

-Kipróbáljuk? -kérdeztem.

-Inkább ne! -tiltakozott.

Két óra passzolgatás után elindultunk, mert már lassan ideje lett volna készülődni. Ashton-ék direkt elöl mentek, ezért én hátra maradtam Luke-kal , aki megakarta fogni a kezem,mire én össze kulcsoltam a mellkasom előtt.

-Mi a franc bajod van neked? -kérdezte.

-Hogy mi a franc bajom van? -kiabáltam -Hogy mi a franc?? (azt hiszem ha így folytatom, befogok rekedni) Ezt neked kellene a legjobban tudnod!

-Most ezért haragszol ennyire? -kérdezte.

-Nem, azért mert elfogyott a kedvenc csokim a boltban! Hát persze hogy ezért! -sziszegtem. (Lassan már csak a kígyókkal tárgyalhatok).

-Sajnálom! -mondta lehajtva a fejét.

-Én is! -mondtam. Majd sóhajtva megfogtam a kezét, és a vállára hajtottam a fejem.

-Olyan izé vagy! -mondtam neki fejcsóválva.

-Lecsillapodott a vihar? -kérdezte behúzott nyakkal Calum.

 -Le! -sóhajtotta Ash -Végre!

Odaértünk a szállodámhoz majd felmentem átöltözni és elkészülni. Fél óra múlva megbeszéltük, hogy találkozunk a reptéren, úgyhogy nem volt túl sok időm. Gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam, és újra begöndörítettem a hajam. Majd felvettem az utolsó épen maradt szettemet: (értsd: még nem vettem fel, nem gyűrtem össze):Miután elkészültem, körbe néztem hogy nem hagytam-e itt semmit. A négy rohadt nagy bőröndöt a portásra bíztam, aki lehozta utánam, és hívtam egy taxit.

-Jó estét! A reptérre, legyen szíves! -szóltam.

-Értettem kisasszony! -szólt hátra -Olyan gyorsan megyek ahogyan csak tudok!

-Köszönöm, de nem ... -kezdtem volna, de beletaposott a gázba mire felsikoltottam.

-------♥-------

-Ne aggódjon! -szólt hátra öt perc múlva -Hamar ott leszünk!

-Nem amiatt aggódom! -mondtam félve. -Hanem hogy odaérek-e.

-Igen! Mivel már itt is vagyunk. -nevetett.

-Hála az égnek! -nyomtam a kezébe a pénzt.

Gyorsan tárcsáztam Luke-ot szólni hogy már itt vagyok.

-Szia! -szólt bele Ash(?).

-Szia! Na itt vagytok? És Luke? -kérdeztem.

-Igen , itt vagyunk a mozgólépcső mellett. Philip-pel -nevetett fel.-Ő is itt van.

-Ajj, ne már! -nevettem fel én is. -De akkor miért te vetted fel a telefonját? -kérdeztem furán.

-Nem tom, mert vicces! -nevetett .

-Oké! -mondtam és inkább ráhagytam. -Nem látlak titeket!

-Én vagyok az a vadul integető srác! -mondta.

-Ja, megvagy! -mosolyogtam. Igen egy ember erősen kitűnt a tömegből, mivel ugrálva integetett. Na ő volt Ashton.

-Akkor odamegyek. Várj, ide küldenéd Philip-et, hogy segítsen odacipekedni? -kérdeztem.

-Persze! -rakta le a telefont.

Kb. egy perc múlva Philip mint egy dömper utat tört magának és szó nélkül felemelte a bőröndjeimet (mind a négyet(!!) ).

-Jó estét Philip! -mosolyogtam rá. Nem szólt semmit. Nem is vártam. Na mindegy.

-Sziasztok! -köszöntöttem őket, majd Luke nyomott az arcomra egy puszit.

-Na várod már? -kérdezte tőlem.

-Nagyon! -mosolyogtam rá. -Már mindent elterveztem.

Kedves utasaink! A 6-órai Budapestre tartó gép leszállt, és megkérjük önöket, sorakozzanak az ajtónál a felszálláshoz! -harsogta a bemondó.

-Na akkor vágjunk bele! -fogta meg a kezem Luke.

-Igen, vágjunk! -mondtam mosolyogva.

Folytatása következik...