Az egész út alatt olyan érzésem volt, mintha elfelejtettem volna valamit. Mikor leszálltunk a gépről rá is jöttem hogy mi az. A mozgó lépcső tetejéről megláttam apát, aki  vérben forgó szemmel várt ránk (hogy hazavigyen minket) .Ó-ó! Gyorsan elnézést kértem a többiektől, és lefutottam a lépcsőn ( ami még mindig mozgott) megelőzni a bajt.

-Szia apa! -ugrottam a nyakába.

-Szia kicsim! -nyomott az arcomra egy puszit, de láttam hogy a vállam mögül próbálja meg fejteni hogy a négy srác közül ki az a Luke.

-Apa figyelj! Luke-kal kibékültünk! -mondtam mosolyogva.

-Melyik az a bizonyos hősszerelmes? -kérdezte morcosan apa (magyarul) amikor odasétáltunk hozzájuk.

-Ne hívd így! -szóltam rá - A legmagasabb -mondtam (angolul, mivel apa angolul is ért, innentől fogva így folytattuk a kommunikációt), mire Luke lesápadt. Bátorítóan rámosolyogtam.

-Mit akarsz a lányomtól? -kérdezte azzal a  félelmetes "összetörted a lányom szívét, bár kibékültetek, ezért még megfizetsz" hangján.

-Apa! -szóltam rá hitetlenkedve.

-Uram én... -kezdte volna Luke de apa megelőzte.

-Igen? Igen? Elrabolod a kislányom szívét aztán összetöröd? -kérdezte mérgesen.

-Öt perc! -vigyorogtam kínosan a fiúkra (Philip-re is) és elvonszoltam apát.

-Apa értsd már meg! Kibékültünk.

-De hogy tehette ezt veled? -kérdezte szomorúan csóválva a fejét, majd Luke-ra tévedt a pillantása és a mutató és középső ujjával a szemére mutatott, majd Luke-ra, amolyan "figyellek" stílusban. Frankó.

-Apa, most már minden oké. Egyébként is kezdesz olyan lenni, mint Drakula a Hotel Transylvániából! -mondtam mosolyogva a kedvenc mesefilmemre gondolva.

-Jól van! -fújtatott.

-Bepakolom a bőröndjeidet, addig is lenyugszom -ment el a csomagszállítóhoz, mire én visszasétáltam a fiúkhoz.

-Üdv a diliházban! -mosolyogtam kínosan - Khm... tehát ez lenne a családom egyik fele! -nevettem még mindig kínosan.

-Ejha! -ébredt fel a sokkból Ash - Luke ,  téged nagyon nem csíp! -nevetett fel.

-Bocsi! -mentem oda Luke-hoz, mire átölelt. Szegény, elég sok mindent kellet átélnie ebben az öt percben.

-Semmi baj! -nyomott a homlokomra egy puszit.

-Khmm...-köszörülte meg a torkát apa,mire a szememet forgatva néztem rá.

-Csak szólni akartam, hogy indulhatnánk -mondta durcásan. Ja persze csakis ezt akarta!

-Hát akkor induljunk! -mosolyogtam rájuk.

A kocsihoz odasétálva megkérdeztem apát hol van anya.

-Otthon, főz, mos, takarít. -felelte.

-Értem. -mondtam furán- de ugye nem lesz, lufi, éneklés, esetleg ilyesmi? -kérdeztem.

-Ööö...Nem -érkezett bizonytalanul a válasz.

-Apaaa... -akadtam ki teljesen.

-Mindjárt, egy perc! -szólt és tárcsázni kezdett (nagy valószínűséggel anyát).

Addig mi elhelyezkedtünk a kocsinkban. Legesleghátulra Michael és Cal helyezkedett el, középre Luke, Ash és én, előre ugyebár apa és Philip. Csak egy gond volt. A bőröndöket hová is helyezzük? Végül megoldottuk mindenkinek a lába alá (kivéve Philip és apa) befért legalább egy, így azoknak is lett hely. Mivel az út nagy része feszengve tellett volna, előrehajolva beraktam a lejátszóba egy heavy metal CD-t Ashton legnagyobb örömére. Az út végül egész jól eltelt apa beszélgetett Philip-pel(!!), igen vele(!) , addig én a fiúknak ecseteltem a kirándulási terveinket, 14 napra.

-Na szóval az első megismerkedés az Esterházy kastéllyal! -vigyorogtam- Aztán másnap feljövünk Budapestre, és várost nézünk, kirándulunk, valamint benézünk a parlamentbe. Harmadik nap elmegyünk egy lovastúrára és ha az időbe belefér, megnézzük a Festetics Kastélyt. Negyedik nap kalandparkba megyünk, a Dunántúl legnagyobbjába a Sobri Jóskába, ő betyár volt -magyaráztam. Ötödik nap sportos nap lesz... -kezdtem volna.

-Az milyen? -kérdezett bele Ash.

-Egy perc múlva megtudtad volna! -mondtam mosolyogva.

-Na szóval, nekem kézi és foci edzésem lesz és nem mondhatom le, ezért ti is beálltok majd velem.

-Az tök jó lesz! -biccentett elismerően Cal.

-Hatodik nap, meglátogatjuk a Balatont, és megnézzük Siófokot. A Balaton az egy tó. -magyaráztam.

-A jövő hónapot is elmondod? -kérdezte gúnyosan Michael.

-Haha! De vicces vagy! -fordultam el felemelt fejjel.

-Szerintem érdekes volt! -ölelt át Luke.

-Gondolom -vigyorogtam- majd  belehaltál az izgulásba!

-Igen -nevettet rám.

-------♥-------

-Megérkeztünk! -jelentette ki apa kb. két órával az indulás után. Megálltunk a ház előtt, és elkezdtük nagy nehezen kirángatni a csomagokat. Legnehezebben Luke-nak sikerült, szegénynek teljesen beszorult a két ülés közé. Ketten rángattuk, apa csak nézett minket.

-Apa! Mondjuk segítenél? -kérdeztem széttárva a karom.

Apa szó nélkül kikerült és előre húzta az ülést.

-Hát kösz -csóváltam a fejem hitetlenkedve. Mi itt szenvedünk kitudja mióta, aztán egyszer csak megsajnál, és előre húzza az ülést. Komolyan mondom apa olyan gyerekes! Na mindegy. A kapun belépve gyönyörű látvány fogadott. A kis terrierem nyüszítve futott hozzám, és mögötte lépdelt egy kölyök dalmata (?). Gyorsan felkaptam a blökim és hagytam, hogy nyalogassa az arcom.

-Szia! Te kis cukorbogyó -nevettem rá, mire elkezdett ugatni.

-Igen, igen hazajött a gazdi, hazajött -gügyögtem, mire a fiúk furcsán néztek rám, bár nem értették mit mondtam, nevetve lettem a kutyát.

-Apa és ez a dalmata? -kérdeztem elkapva a kis jószágot. -Olyan aranyos! -csiklandoztam meg a hasát.

-Ő az új kedvencünk! -jelentette ki büszkén.

-Komolyan? -kérdeztem csillogó szemekkel.

-Igen! -jött egy hang a hátam mögül.

-Anya! -öleltem át boldogan.

-Nekem még ölelés sem jár? - jött egy másik hang, az utca felől. Megpördültem a tengelyem körül, és lesütöttem a szemem. Viktoré, a volt szerelmemé volt a hang. Még mindig helyes volt. Vörös haját fújta a szél, kék szeme kíváncsian méregetett engem.

-Jó napot uram! -köszönt  nyájasan apának.

-Ideje lenne bemennünk! - köszörültem meg a torkom.

-Már is? -kérdezte a szemembe nézve Viktor.

-Igen, máris! - fogtam az ölembe mind a két kutyát, és bementem.

-Hűha! Mit mondtatok egymásnak? -kérdezte csodálkozva Ash - csakúgy vibrált köztetek a levegő!

-Ne akard tudni! -mondtam mérgesen, Viktorra gondolva.

-Ki volt ő? -kérdezte tőlem Luke halkan, hogy csak én halljam.

-A phciopata exem. -feleltem nagyot sóhajtva. -De hagyjuk! Bemutatlak titeket anyának! -mondtam.

A bemutatkozás kissé nehézkes volt, mert anya nem ért angolul, így vagy én, vagy apa volt a fordító. Az este végül is egész jól eltelt, apa még mindig méregette szegény Luke-ot, de azért már nem akarta megölni. Jó tudni, no comment. Mindenki kiválasztotta a szobáját, Michael és Calum a rögtönzött "vendégszobában" aludtak (ami a nappali volt) Luke és Ash járt jobban, mivel ők igazi vendégszobában laktak. Én meg a szobámban izgatottan terveztem a holnapot, mivel Fertődre megyünk!

 Folytatása következik...