Sziasztok!

Sajnálom hogy ennyit késtem! :(

A hetekben majd számíthattok rá hogy nem másnapra írom a blogom következő fejezetét, hanem mondjuk hetente jelenik meg egy! Sajnos nincs olyan sok időm rá, de ígérem nem fogom abba hagyni!

Nos, hát elértem a 12/1. fejezethez is (bocsánat hogy szét bontottam de elég hosszú lett így is), aminek nagyon örülök, de annak még jobban, hogy 31-en (!!) letöltöttétek a kilencedik fejezetemet! Nagyon köszönöm! És bocsánatot szeretnék kérni, hogy a tizedik és a tizenegyedik fejezet ilyen gyatra és rövid lett, ezért egy hosszú és eseménydús részt készítettem. Remélem tetszeni fog! Ha szeretnétek hogy valamit változtassak kérlek írjátok meg kommentbe! :)

Ps: Csúnya szavak (pontosabban három, de az is csak "lájtos" de azért szólok)lehet benne, csak saját felelősségre!

xx Dóri

Tegnap szegény anyát nagyon megijesztettük, így mire hazaértünk, kis híján az egész család jelen volt, unokatestvérektől, a nagybácsikig.

 - Sziasztok! -köszöntem kínosan, bár engem észre se vettek, inkább az foglalkoztatta őket, hogy hírességek vannak a házban. Anyán kívül senkit nem érdekelt hogy vagyunk. Tipikus, "kedves rokonaink" közül Frank nagybácsikám családja is képviseltette magát (anya rokonai, de mivel külföldön élnek, Ausztriában, megváltoztatták a nevüket), na és persze vele voltak a velem egyidős lányai, Ashley és Audrey. Egyébként tök egy formák és még mindig tökre nem tudom megkülönböztetni őket. Mikor megláttak minket egyből odarohantak az ajtóhoz, mondjuk engem kis híján fellöktek és visítva mondták "Úúúristen!! Ti vagytok a 5 Seconds of Summer?" mondjuk magyarul szerintem nem nagyon értették a srácok, mivel csak néztek rájuk, erre vihogva megismételték németül. No comment.

-Dóri! -nyávogták - Lefordítanád? -kérdezték.

-Nem! -feleltem.

-Mi? Miért? -kérdezték döbbenten, és a többiek is csodálkozva néztek rám.

-Azért nem, mivel nem azért jöttünk ide, hogy az egész családnak bemutassam őket, mert szerintem felesleges. Meg különben is, most volt balesetünk ha nem zavar senkit - tártam szét a kezem hitetlenkedve - Majdnem otthagytuk a fogunkat! De titeket csak az foglalkoztat hogy csináljatok egy hírességgel egy képet? -mondtam fejcsóválva.

-Dóri! -köszörülte meg a torkát anya.

-Mégis hogy képzeled? -kérdezte tőlem Frank bácsikám ( sose ő volt a kedvencem) mérgesen.

-Mégis mit? -kérdeztem vissza.

Szegény srácoknak apa fordított végig.

-Hát hogy így beszélsz a lányaimmal? -sziszegte mérgesen.

-Frank jobb lenne ha mennétek! -emelte fel a hangját anya is.

-De hát! -mutatott rám, de anya belé fojtotta a szót.

-Most! -mondta anya (azt hiszem neki sem ő volt a kedvenc testvére).

-Úgy is csak öt percre jöttünk! -próbálta összekapargatni a becsületét. Szerintem nem sikerült.

-------♥-------

A tegnapi bonyodalmakat kipihenve, viszonylag jókedvvel  indultam a fürdőszobába zuhanyozni.

-Sziasztok! -mondtam mosolyogva. A fürdőszoba előtt sorakozott Calum, Luke és Ash. Apa is ott volt, egy székkel a kezében.

-Apa, minek a fürdéshez szék? -kérdeztem furán.

- Ashton-nak! -mondta mosolyogva.

-Király. -bólogattam meggyőzően.

-Szerintem annyira nem! -nevetett Ashton.

-Nekem se olyan "hű de jó" ! -emeltem fel mosolyogva a gipszem.

-Na és én mit mondjak? -adott egy "de jó hogy újra látlak" csókot Luke.

-Semmit! -csókoltam vissza, mire felnevetett.

-Khm! -köszörülte meg a torkát apa. Aha, szóval megint kezdi.

-Most mi van? Csak szólni akartam hogy kijött Michael! -mondta.

-Ja persze! -csóváltam meg mosolyogva a fejem.

Végül is viszonylag hamar sorra kerültem (Ash és Luke előre engedett), így gyorsan letusoltam és fogat mostam. A szobámba beérve sietve felöltöztem (végül sok gondolkodás után a kabátot nem vettem fel, egyrészt mivel rohadt meleg volt, másrészt a gipszemre igen nehezen rángattam volna fel, de azért biztos ami biztos, elhatároztam magammal viszem):

 A hajamat begöndörítettem és voilá! Kész is voltam. A folyosóra kilépve belebotlottam Luke-ba.

-Hűha! Na ki a gyönyörű? -ölelte át (fél kézzel) a derekamat.

-Nem tudom, ki? - vontam fel mosolyogva a szemöldököm.

-Azt hiszem én. -nézett végig magán visszafojtott mosollyal.

Fekete Nirvaná-s pólót viselt fekete skinny jeans- szel, hozzá fekete Convers-szel.

-Igazából, te vagy a gyönyörű! -duruzsolta a fülembe.

-Köszönöm! -suttogtam, mire adott egy hosszú csókot.

-------♥-------

-Minden megvan? -kérdezte tőlem anya.

-Igen, azt hiszem! -bólintottam.

-Tessék, ezt is vidd! -nyomott a kezembe egy kosarat.

-Anya, ez csak egy városnézés lesz! Minek vigyünk magunkkal piknikkosarat? -néztem furán a kezében tartott kosárra.

-De ezt direkt nektek készítettem elő! -szontyolodott el - Még édességet is raktam bele! -nézett rám szomorúan. Végül beleegyeztem és végre elindulhattunk. Az állomás közel volt talán tíz percnyire sem, de mivel Ash-nek eltört a lába így apa levitt minket kocsival.

-Aztán nagyon vigyázzatok ám! -nyomott egy puszit a homlokomra - Mutasd meg nekik az egészet, hadd ámuljanak milyen szép helyre csöppentek! -mosolygott rám apa.

-Meglesz! -mosolyodtam el én is.

-Érezzétek jól magatokat, aztán vigyázni! -mondta angolul.

A vonatra felszállni nehezebb volt mint gondoltuk.

-Ez nem fog menni! -csóváltam a fejem a vonatra nézve. Először is a vonat lépcsői nagyon meredekek és magasak voltak. Nekünk is Luke-kal, nagyon nehéz volt felszállni (gipsz) de Ash-t nem bírtuk felrángatni a vonatra. Végül a szerencsétlenkedésünket látva a kalauz is odajött segíteni.

-Segíthetek? -kérdezte.

-Az jó lenne! -mosolyogtam rá. Mondjuk annyiban segített hogy szólt a vonatvezetőnek hogy várjanak meg minket, és adta az instrukciókat.

-Jó, rendben akkor ti ott ketten! -mutatott rám és Luke-ra - Ja el van törve a kezetek? Mindegy így is jó lesz, fogjátok meg a fiatal ember kezét és segítsétek fel! Ti ott ketten emeljétek a lábát! -mutatott Cal-ra és Michael-re - Mi történt ezzel a társasággal? Itt mindenki elesett? Biztos bungee jumping-goltak! Jellemező! Ezek a fiatalok! -motyogta. Ezt inkább nem fordítottam le a srácoknak. Felszálltunk (végre) a vonatra, bementünk és végre leülhettünk az ülésekre.

A vonaton zötykölődve még mindig azon gondolkoztam hogy mikor mondjam el a balesetet a nagyfőnöknek. Most őszintén, mekkora az esélye hogy pont Magyarországon, pont nálam, pont az első nap, pont lesz egy balesetünk? No comment.

-Min gondolkodsz? -adott egy puszit Luke.

-Azon hogy mikor mondjam el a balesetet? -hajtottam a fejem a vállára.

-Hát ez nehéz kérdés. -komorodott el.

-Tudom! -sóhajtottam. -De azt hiszem akkor, amikor visszaindulunk Sydney-be. Jobb később, mint soha! -nevettem fel kínosan.

-Szerintem is, nem szeretném ha elrontaná a "nyaralásunkat" -nevetett fel.

-Igen, az szörnyű lenne! -csókoltam meg lágyan.

-Fújj de undorítóak vagytok! -vihogott Michael.

-Mi vagyunk undorítóak? -kérdeztem hitetlenkedve. -És te?

-Miért? -kérdezte Luke.

-Michael szépen bemutatkozott! -nevettem fel.

-Nekünk is volt már hozzá szerencsénk! -nevetett Ashton. Aztán hirtelen megszólalt teljes hangerővel az I like to move it move it. A fiúk mind kérdőn néztek rám.

-Nem az enyém! -tiltakoztam- Nekem AC/DC!

-Akkor ez mi? -mutatott nevetve a telefonomra Ash.

-Mi a fene? -vettem fel a telefont.

-Szobapincér! -szólt bele a barátnőm Vani.

-Te kis szemét! -nevettem fel- az még rendben van hogy átállítod a csengőhangom, de amikor New York-ban nyaralsz, talán eszedbe juthatna: "Hé, fel kellene hívni Dórit"! -mosolyogtam.

-Jól van, na! Nem én lettem menedzser! -mondta.

-Nem, te tényleg nem lettél az! -feleltem nevetve- Mikor jössz haza?

-Holnap. Reggel hatkor érkezik meg Pestre a gépem! Utána elmeséltem még hogy milyen egy világhírű banda menedzserének lenni, erre leegoistázott (na mindegy), ő is elmesélte milyen a nyaralása aztán hirtelen megkérdeztem.

-Csatlakozol a túránkhoz?

-Milyen túra?

-Lovas túrára megyünk, bár szerintem, szegény Ash lovas kocsikázni fog. -húztam el a számat.

-Ki nem hagynám! -nevetett - Miért mi történt?

-Balesetünk volt. -feleltem szomorúan.

-Na ne (...cenzúra) ki velem! -kiáltott fel- Jézusom! Mi történt?

Mindent elmeséltem neki, riadtan hallgatta amikor, bejött egy lány egy büfés kocsival.

-Bocsi, egy kicsit tartsad! -mondtam majd odébb tettem a telefont. Közben elnézést kértem mindenkitől, hogy fél óráig  beszéltem, végül nem választottunk (egyrészt, valami fura állagú kaja volt csak, másrészt a fiúk, amíg telefonáltam, megették az egész piknik kosarat mármint a piknikkosárból a kaját) és a lány kiment.

-Kihangosítlak! -szóltam bele újra. Beszerettem volna mutatni a többieknek, ha csak telefonon is.

-Láttátok hogy a csajnak mekkora... - kezdte volna Michael de nagyon mérgesen néztem rá, ezért máshogy fejezte be - Öhm... feje volt? -kérdezte. Erre Cal röhögve megveregette a vállát.

-Melyik volt az a hímsoviniszta állat? -kérdezte Vani (angolul).

-Hopp! -nevetett fel Michael.

-Megint bemutatkoztál! -vigyorogtam.

-Szerintem félre hallottad! -próbáltam menteni a menthetőt. Vani egy kicsit érzékeny ezen a téren, mindig kampányol, védi a földet is, egyfolytában egyenjogúságot akar, szóval egy ilyen mondatott sem hagy annyiban. Mielőtt nem túl szépet mondott volna inkább arra hivatkoztam, hogy nincs térerőm, le kell tennem :) .

Az út többi része eltelt nevetéssel, ciki sztorikkal, alvással (Cal bealudt) , így egész hamar felértünk Pestre. Az állomásról rögtön metróra szálltunk (már nagyon régen voltam Budapesten, ami azért rossz, mert én fogom bemutatni a várost, ezért vettem egy térképet az aluljáróban).

-Hol szállunk le? -kérdezte Cal.

-Öhmm... -haraptam be a számat, mivel fogalmam sem volt hol vagyunk, No comment. -Azt hiszem a következő megálló! -vigyorogtam kínosan.

-Minek neked térkép? - tudakolta Michael.

-Csak biztonság kedvéért! -feleltem "biztos vagyok a dolgomban, ne félj" vigyorral. Aha, egyébként rohadtul nem voltam az.

-Rendben akkor ha a következőnél leszállunk, akkor azt hiszem a Parlament közelében fogunk kiérni! -gondolkoztam hangosan.

-Azt hiszed? -kérdezte Cal.

-Nem. Tudom -bólintottam magabiztosan. Igazából csak tippeltem. A metróról leszállva, a lépcsőn felsétálva (bedobtam egy ötszázast egy hajléktalannak a poharába) megláttam a parlamentet.

-Ezt nem hiszem el! Sikerült! -vigyorogtam.

-Mi sikerült? -kérdezte mosolyogva Luke.

Ööö...Találnom egy ajándékboltot! -mutattam egy souvenires-es bódéra.

-Aha! -ajándékozott meg mosolyogva Luke egy "tudom, hogy nem tudod, hogy hol vagyunk" nézéssel.

-De most komolyan! Tényleg nem tudod hol vagyunk? -kérdezte tőlem halkan, hogy csak én halljam.

-Most vagyunk az országháznál, innen azért már könnyebben megy a tájékozódás! -húztam el a számat- A többit meg majd megkeresem a térképen! -mutattam mosolyogva a térképre.

Miután kijöttünk a parlamentből Michael egyszerűen "leratyizta", úgydöntöttem megmutatom nekik a Margitszigetet. A térképen elsőre megtaláltam, így már csak az útvonalat kellet megterveznem. Miután nagyjából tudtam merre kell menni,elindultunk. Csak egy kis ideig nem figyeltem az utat, tényleg csak kicsi ideig (miközben a térképet böngésztem), rögtön belém ütközött valaki.

-Maga nem Székely Dóra? -kérdezte csodálkozva egy 35 év körüli férfi, khm... meglehetősen vékony hangon (angolul), és ehhez hozzátartozik hogy táskát viselt.

-De! -feleltem.

-Ó de jó! Akkor hála istennek, nem kell a telefonszámát keresgetnem! Na szóval arról lenne szó, hogy szeretnék ha a magazinunkhoz beállna modellnek a párjával, az e havi számunkhoz! -mutatott fel egy Voyage (!!!) magazint.

-Nekem nincs... -kezdtem volna, de a szavamba vágott.

-A-a-a! Ne szólj semmit! Tudunk ám a titkodról! -kuncogott majd Luke-ra kacsintott. Csodálkozva néztem hátra a fiúkra.

-Azt is tudjuk hogy modellkedtél is egy magyar magazinnak! -mondta vigyorogva.

-Mi van? -kérdeztem. Honnan tudják a külföldi Voyage szerkesztői hogy én modellkedtem egy esküvői magazinnak? No comment.

-Jaj! Hiszen tudod hatalmas hír lesz belőletek! Főleg amikor a bomba robban! -vette halkabbra a hangját.

-Ezt hogy érti? -kérdeztem a legrosszabbtól rettegve.

-Hát amikor bejelentitek hogy a menedzserük leszel! -mosolyodott el -De gyermekem, el kell döntenetek hogy elfogadjátok vagy nem! Vagy így tudhák meg, vagy úgy! -vonta meg a vállát.Miután ezt kijelentette elkértem a névjegykártyáját (lehet hogy nem is az akinek kiadja magát) de megmutatta a papírjait is amik igazolták hogy igazat beszél. Mi a franc? Emberek állítanak meg az utcán, és megkérdezik hogy nem szeretnénk-e a voyage magazinnál modellkedni ? Most ez komoly? Annyit tudok, mióta a 5SOS menedzsere lettem a világ fenekestül felfordult velem.

-Egy pillanat! -szóltam- Majd halkabbra véve a hangom megkérdeztem Luke-ot, hogy elfogadjuk-e.

-Igen! -bólintott- Jobb ha így tudják meg!

-Elfogadjuk, azzal az egy feltétellel -döntöttem el azonnal- hogy írhatnak bármit és talán nyilatkozunk is,de...

-Tudtam hogy lesz valami de -sóhajtotta.

-Szóval de -kezdtem- csak is úgy engedélyezzük a cikket a képeinkkel együtt, hogy mi leellenőrizzük, mivel nem szeretnénk botrányt.

-Hát legyen! -sóhajtotta a férfi.

-Jézusom, lassan híresebbek lesztek mint én! -nevetett Ashton miután az emberke, telefonálva távozott.

-Az ilyen hírnév nem mindig jó! -húztam el a számat.

-Szerintem sem! -nyomott egy puszit a homlokomra Luke.

-Hova is akartunk menni? -kérdeztem sóhajtva.

-Valami "Maggie land"! -mondta akcentussal Michael.

-Az a Margit sziget lesz! -mondtam nevetve, mire Michael egy "honnan tudhattam volna" vállrándítással válaszolt.

-Nincs is olyan messze! -hunyorogtam a távolba meredve- Körülbelül 10-15 perc, talán még annyi se! -töprengtem.

-------♥-------

-Ejjha! -néztek körbe csodálkozva a fiúk. Éppen a japán kertben jártunk, és bár én már jártam itt, most is (mint mindig) lenyűgözött. Ámulva néztük, hogyan folyik le a csodaszép patak bele a hatalmas sekély tóba. Az úton tovább sétálva a srácok csodálkozva nézték hogy milyen gyönyörűen magasodnak a sétány fölé a fák. (Hm, ezt egész szépen írtam le).

-Képzeljétek el mindezt ősszel! Gyönyörű színek a fákon, emlékszem tavaly itt voltunk Vanival és lefestettem! -mosolyodtam el a régi emléktől.

-Tudsz festeni? -kérdezte csodálkozva Ash.

-Igen, és rajzolni is! -mondtam.

-Ezt eddig miért nem mondtad? -kérdezte Luke.

-Mert nem kérdeztétek! -mosolyodtam el -Ha szeretnétek a hétvégén lefestelek titeket!

-Hát legyen! -egyezett bele nevetve Michael.

-Benézzünk az állatkertbe? -kérdeztem sétálás közben.

-Itt állatkert is van? -kérdezte Calum.

-Igen, de csak kicsi, a fővárosiba majd ezután megyünk -mondtam az órámra nézve - Bár, ha oda akarunk érni a cirkuszba akkor lehet nem kellene beugranunk, úgyis utána megyünk a nagy állatkertbe!

-Megyünk cirkuszba? -kérdezte vigyorogva Luke.

-Nem is akármelyikbe -vigyorogtam- a Fővárosi Nagycirkuszba! Mindannyian kérdőn néztek rám, erre elkezdtem magyarázkodni, hogy ez az ország legnagyobbja, lesznek tigrisek, elefántok, lovak stb,stb.

-Aha -bólogatott Ash- Nem értem!

-Nem is kell értened, látnod kell! -nevettem fel.

-Na lássuk csak hol van! -vettem elő a térképemet a táskámból.

-Nincs olyan messze. -mondtam pár percnyi töprengés után -De szerintem azért mégis szálljunk villamosra!

-Szálljunk! -mondta Ash egy vállrándítással. A megállóban várakoztunk, amikor elsétált előttünk egy csapat viháncoló lány, mire az egyik visszanézett.

-Ó-ó! -sütöttem le a szemem.

-Jézusom! Ez itt a 5 Seconds of Summer! A 5 Seconds of Summer magyarországon van! -síkotta az egyik lány.

A srácok "rajongóztak" egy sort, de egyre többen figyeltek engem, és kérdezgették tőlük  hogy ki vagyok. Erre egy lány odajött hozzám, és elkezdte nekem mondani "Nagyon ismerős vagy nekem! Mintha, mintha láttalak volna már valahol!"

-Szerintem összetévesztesz valakivel! -vigyorogtam kínosan.

-Nem, mintha valamilyen angol magazinban! -gondolkozott tovább.

-Én egy angol magazinban? Ne nevettess! -nevettem fel erőltetten- Nem is szerpeltem magazinban! Pff, még hogy én! -fagyott rá a vigyor az arcomra.

-Végül is lehet, hogy összetévesztelek valakivel! -tárta szét a karját.

-Biztosan! -integettem, mert elsétált tőlem. Időközben megérkezett a villamos.

-Fel kellene szállni! -sóhajtottam.

A fiúk szó nélkül követtek, közben Luke bátorítóan rámmosolygott és azt tátogta "Már nem sokat kell kibírni, hogy nyilvánosan megjelenjen".

-Tudom! -ültem le mellé az ülésre -Már nem sok van vissza! -mosolyogtam rá. Két megálló után leszálltunk, és már csak keveset kellet gyalogolnunk, amikor megpillantottuk az épületet.

-Ööö... Ez ilyen gyerekcirkusz lesz? -kérdezte a örömükben visító gyerekekre mutatva Ash. Erre csak csóváltam a fejem és mondtam neki hogy még nem tud semmit.

A pénztárhoz odalépdelve elkértem a jegyünket (az első sorba foglaltam jegyet a porondhoz) s megköszünve visszasétáltam a srácokhoz.

- Itt vannak a jegyek!- nyomtam a kezükbe -Siessünk, nem sokára kezdődik! -mondtam izgatottan.

-Hát ti mit csináltok? -kérdeztem döbbenten, amikor elkezdtél elővenni a pénztárcájukat.

-Nem hagyjuk hogy te álljad! -mosolyodott el Luke.

-Meg ne próbáljátok! -emeltem fel fenyegetően az ujjam- Itt én szállásollak el titeket, ergo hogy én is fizetek! -mondtam.

-Jó, de akkor is, te lány vagy! -szólt Calum.

-És akkor mi van? -mosolyodtam el- Én fizetek és kész, téma lezárva! Pont. -mondtam mosolyogva.

-Jól van! -ölelt át Luke, majd nyomott a homlokomra egy puszit. Megálltunk a büfénél, felszerelkeztünk (vettünk popit, M&M -szet és kólát), átcuccoltunk a terembe.

-Húúú kezdődik! -mondtam izgatottan, amikor elhalványultak a fények.

-Szerintem ez téged izgat a legjobban! -nevetett fel Ashton.

-Majd kérdezd meg ugyanezt két óra múlva! -vigyorogtam rá.

A porond megvilágosodott és előjött a porondmester is. Egy gyors bemutatkozás után, elmondta hogy mik várhatók, megjelentek az akrobaták. Nem voltak rosszak, de az utánuk következő műsort sokkal jobban vártam, merthogy a tigrisek jöttek. A porond köré leeresztették a ketrecet.

-Azt a kurva! -bámulta a porondot Michael- Ilyen cirkuszban még nem voltam!

Amint ezt kimondta ketten rászóltak hogy "Ssss!" szóval mindenki feszülten várta hogy jelenjenek meg az állatok. Ismét elsötétedett a terem, de pár pillanat után megvilágították az idomárt, majd utána beengedték a hat tigrist. Szerintem izgalmas volt, bár egy kicsit sajnáltam az állatokat amiért ostorozzák őket. Keserű ízzel a számban néztem tovább az előadást, és az már csak hab volt a tortán amikor a tigrisek után az elefánt következet. Először egy labdára állt fel, és addig amíg behozták azt a széket (vagy nem tudom hogy hívják, mini porond vagy fogalmam sincs) ami forgott, és nagyon kicsi volt, addig az idomár az elefántot kergette(??) az ostorral hogy fusson. Szerintem az elefánt (Sandra) élvezte, de akkor is. Aztán felállt a székre ami elkezdett vele forogni, egy idő után pedig a két első lábára állt, és még mindig(!) forgott vele a szék. Nagyon jó volt a cirkusz meg minden, szép látványos, de az állatos showkat gombóccal a torkomban néztem. Az előadás után még mindig egy kicsit szomorkodva, (tudom érzelmi toprongy vagyok) megkérdeztem Ash-t hogy milyen volt.

-Elment! -nevetett fel- Igazából, elég jó volt!

Miután biztosítottak róla hogy élvezték, és miután csekkoltam a térképet hogy hol van az állatkert, elindultunk.

-Na, ha minden igaz ebben az utcában lesz! -mutattam magam elé.

Körülbelül öt perc gyaloglás után, megálltunk a bejárat előtt, már elég régen jártam az állatkertben (konkrétan öt évesen) ezért izgatottan mentem oda a pénztárhoz (gyermekded lélek). A jegyek kifizetése után, megálltunk a bejárat előtt.

-Na egy fénykép? -kérdeztem őket mosolyogva. Ash, rögtön oda adta a telefonját, de megráztam a fejem.

-Nem kell, akkor miért is hoztam volna el ezt?! -mutattam fel a (karácsonyra kapott) hiper szuper, mindent tudó, napellenzős, profi fényképezőgépem, aminek az ára is hiper szuperül drága volt (egy csomót ideig gyűjtöttem rá).

-Na, most meg kiderül hogy fotóstúdiója is van! -ciccegett Calum.

-Haha, de vicces ! -mondtam cinikusan- Habár az iskola mellett egy fényképész tanfolyamot is elvégeztem! -mondtam mosolyogva.

-Mit tudsz még? -kérdezte a homlokomra puszit nyomva Luke.

-Tudok még táncolni is! -mondtam vigyorogva- Jah, meg szavalni is, meg részt vettem díjugratáson! Bár az igaz hogy versenyen nem hanem csak gyakoroltam, és annak sem lett túl jó vége! -mondtam elhúzva a számat, mire Luke nevetve megölelt és beállt a fiúkhoz a bejárathoz. Szerintem egész jó képek készültek, de hogy én is rajta legyek legalább az egyiken, megállítottam egy nénit és megkértem hogy fényképezzen le minket. Rossz ötlet volt, nem tudta kezelni és mérgében a földhöz akarta vágni(??? Mi van?) de odarohantam hozzá és inkább megkértem egy tizenhárom évest. Na, ő legalább letudott minket fényképezni. No comment.

Folytatása következik...