-Apaaa! -kiabáltam ki a konyhából- Vani azt kérdezi hogy hazatudom-e hozni Sebestyénnel! Mit mondjak neki?

-Nem kell kiabálni, itt vagyok! -nézett fel az újságból.

-Bocsi!

-Gyere ki, mutatok valamit!

-Apu, már rég nem érdekel a tűzoltó kocsi! -mosolyogtam kedvesen.

-Nem azt akarom! Na, gyere!

-Nem érek rá, csinálom a rántottát! Te is tudod anya ezt mindig odaégeti! -súgtam oda neki.

-Talán ezt az egy alkalmat elnézzük neki! -mondta türelmetlenül.

-Te tudod! -vontam meg a vállam. A fiúk még mindig aludtak, pedig már nyolc óra volt. Bár, az is lehet hogy én vagyok túl korán kelő. Szóltam anyának, hogy mégis inkább ő csinálja a tojást, csillogó szemmel vállalta el, így kimentünk.

-Mit is kell nézni? -kérdeztem, mert az udvaron nem láttam mást mint a tűzoltó kocsit. Ja de! A két kutyát is.

-Mindjárt! -szállt be a kocsiba.

-Apa, nem akarok elmenni kocsikázni, főleg nem a tűzoltóautóval. -jelentettem ki.

-Ajj, de buta vagy! Nem ezzel. -járt arrébb a járművel, és megláttam álmaim kocsiját. Elkezdtem sikítozni (gyermekded lelkek), és odarohantam apához, hogy meggondoltam magam.

-Mondhatsz igent! -mondta mosolyogva, és odaadta a kulcsot hogy nyissam ki. Álmaim autója nem volt más mint egy Mercedes Viano. Whooa.

-Hogy kell kinyitni a hátsóajtókat? -tűnödtem.

-Nézd csak! -pattant be az vezetői ülésre apa-Ezt kell megnyomni! -és megnyomott egy gombot, az ajtók pedig szép lassan, hátrafelé kinyíltak.

-Wow! -bólintottam majd, beültem a hátsó ülésre. Vagy inkább, kanapéra. A kocsi hátsórészében volt egy hatalmas lapos képernyős TV (!!) felszerelve a falra, az ablakokon függönyök(!!) voltak. És ez még nem elég, még CD és DVD lejátszó is volt.

-Apa, ez komolyan villany? -kérdeztem csodálkozva.

-Igen, ha sötét van akkor is lehet beszélgetni, de még olvasni is! -felelte. Kívülről a kocsi fekete volt, belülről viszont vajszínű.

-Én ezt nem hiszem el! Az enyém? -kérdeztem hitetlenkedve, bízva abban hogy ez nem egy rossz tréfa.

-Igen! -mondta apa.

-Víííí! -ugrottam a nyakába visítva. Miután üzentem Sebestyénnek, (hogy öt perce van, csipkedje magát, és hozza Vani gitárját és a saját dobját. Éljen a hierarchia! Hihi), azonnal felmentem a srácokhoz és öt perc sikertelen keltegetés után úgy döntöttem erősebb módszerekhez fordulok. Elővettem a basszusgitáromat a tokjából, és bedugtam az erősítőbe, felcsavartam a maximumra. Éljen a gonosz, és önző én! És belekezdtem az American Idiotba. A basszus dübörgött a mellkasomban, borzasztó hangos volt pedig csak egyedül játszottam. Természetesen egyből felkeltek.

-Mi a franc? -riadt fel egyszerre Luke és Ash.

-Ajj, ne már! -húzta a takarót a fejére Ashton. Luke is hasonlóan cselekedett. Halál nyugalommal leültem egy székre, és teljes hangerővel játszottam tovább.

-Így nem lehet aludni! -kelt fel mérgesen Ash.

-Ez lett volna a célom! -húztam fel értetlenkedve a szemöldököm.

-Miért nem finomabban keltettél fel? -motyogta Luke.

-Én próbáltam! -mondtam hitetlenkedve- De ti ezt mondtátok "Majd!, Ajj ne most!, Ne hülyéskedj fél kilenc!, Még öt percet!" -tártam szét a karom.

-Öltözzetek fel, addig lemegyek és felkeltem Michael -ékat! -mondtam boldogan. Cal-t és Michael-t egyszerű módon keltettem fel. Jó hangosan azt kiabáltam felkelni, és felhúztam a redőnyt. Ez is hatásos volt. Öt perc múlva mindannyian a kocsimban ( de jó ezt leírni) ültek és valamilyen horror filmet néztek. Sebestyén szokás szerint késett, így addig apával beszélgettem a konyhában. Anya éppen a srácoknak csinált popcornt. Várjunk csak!

-Héé, anya! Vigyél hozzá tálcát! -kiáltottam. Kiengedné meg hogy a vadonatúj kocsiját össze morzsázzák? Na ugye!

-Apa, akármilyen nagy is a kocsi nem férünk bele  heten, főleg három hangszerrel! -sóhajtottam- Nem tudnád elvinni a fiúkat valahova? -kérdeztem.

-Frissen foglalva! -mutatott fel öt  jegyet a Fradi-Újpest meccsre. Erre felnevettem.

-Mikor foglaltad? -kérdeztem.

-Mivel tegnap is már említetted hogy elmennél Vaniért, ezért lefoglaltam mára, és vonatjegyet is vettem. -jelentette ki büszkén.

-Köszönöm! -mondtam hálásan- Mennem kell! -pattantam fel, mivel csöngettek.

-Szia! -motyogta álmosan Sebi- Meghoztam! -emelte fel a dobját (nem tudom hogy milyen fajta, téglalap alakú és térdig érő).

-Bocsi a késésért, csak nem találtam Vaniék kulcsát! -ásította. Sebestyén egyébként Vani barátja, gusztustalanul szerelmesek és boldogak együtt. Apával kimentünk (én bemutattam Sebestényt) , ő pedig elújságolta a nagy hírt.

-Ez az! -emelte a két kezét a magasba Cal- Igen! A többiek csak bágyadtan néztek.

-Ne már, valami kis lelkesedést! -mondta boldogan Calum.

-Yeppi! -mondták halkan kórusban, a hüvelykujjukat felmutatva.

-------♥-------

Fél óra múlva, száguldottunk Pest felé. Sebestyén vezetett értelemszerűen (gipsz miatt én nem tudtam, de négy nap múlva leveszik végre!), pedig nagyon szeretett volna hátul ülni, tanakodtunk, hogy milyen számokat énekeljünk, mivel úgy döntöttünk utca zenélünk egy kicsit...

Folytatása következik...