Sziasztok!
Jaj, de sokat késtem! :/
Sajnálom hogy ilyen rövidke rész lett!
A tegnap nagyon gyorsan elrohant, hazahoztuk Vanit, a srácok apával kínlodták végig a focimeccset, és én pedig a gyönyörű kocsimat csodáltam, és levették végre a gipszem. Idilli pillanatok. A mai napot úgy nevezném hogy a nagy betűs Káosz. Today it's my birthday! Igen ma van a szülinapom, betöltöttem a tizenkilencet. Leginkább ebből kifolyólag alakultak ki a parázs viták.
-------♥-------
Reggel arra ébredtem hogy valaki kopog az ajtómon.
-Mhmm... -keltem fel álmosan.
-Ki az? -kérdeztem, aztán hozzá tettem hogy " Who is there?".
-Én vagyok! -lépett be félálomban Luke.
-Luke? -tettem fel a szemüvegem.
-Te szemüveges vagy? -kérdezte meghökkenve.
-Nem hordom! -feleltem legyintve.Ha reggel van szörnyen nehezen tudok beszélni angolul. Ugyan így van ez a fordítással is, így kellett egy kis idő hogy megértsem mit mond. Nagy nehezen megkérdeztem tőle hogy miért jött.
-Ash szokás szerint horkol! -forgatta a szemét, mire felnevettem.
-Akkor gyere be! -mondtam kedvesen. Luke konkrétan úgy zuhant bele az ágyba, ami nem volt egy túl jó ötlet mivel vízágyam volt, és majdnem leestem. Mondjuk ő ebből semmit nem vett észre, egyből elaludt. Egy darabig néztem ahogyan alszik, aztán csöndesen felvettem a köntösöm és kisétáltam a szobámból. Egyedül én voltam ébren, pedig már fél hét volt. Csinálni akartam magamnak reggelit, de nem volt otthon tojás. Így nyöszörögve felsétáltam a fürdőszobába, megcsináltam a szokásos sminkemet, megfésültem a hajam és begöndörítettem. Az összes ruhám fent volt a szobámban, de nem akartam Luke-ot zavarni, így mint egy zombi végig jártam a házat táplálék helyett, ruhát keresve. Végül csodák csodájára megláttam a szárítón egy régebbi ruhámat. Talán 1890 elején viselt ilyet az üknagymamám.
Morgolódva vettem fel a szoknyám, kezembe fogtam a pénztárcám és elindultam. Mamuszban. "Ez nem az én reggelem!" sóhajtással vissza mentem a házba, és felvettem a sarum. Beültem a kocsimba, és nagy nehezen de sikerült kitolatnom (jól van na,nem vagyok béna, csak nagy a kocsi). Innentől fogva zökkenőmentesen folytattam az utamat a sarki bolt felé. A boltba beérve megkerestem a tojást, és dobtam melléje egy banános (fő az egészség) csokit. Hazaérve kisebb fajta feszültség volt a levegőben. Az egész család ott volt...Viktor is.
Folytatása következik...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.