Sziasztok!

Bocsánat, megint egy kicsit késtem! :$

Nem is tudom hogy köszönjem meg , hajnali négy órakor(!) 67-en(!!!!) letöltöttétek a 12/1 -edik fejezetemet! Nagyon szépen köszönöm! Ezt  fejezetet is igyekeztem hosszúra csinálni, nem tudom hogy sikerült-e. Szerintem eléggé gyatra lett! :( Belekezdtem egy új blogba is: ashtonirwin5secondsofsummer.blogspot.hu

Xx:Dóri

 

-Mi van arra? -kérdezte Luke a tolongó gyerekseregre mutatva.

-Arra? Pingvinek. -néztem fel a térképemből.

-Mi van? -kérdezte döbbenten. Sejtettem hogy így fog rá reagálni.

-Pingvinek! -feleltem mosolyogva.

-Ezt eddig miért nem mondtad? -mondta Luke, majd futólépésben (inkább rohanva) elindult a Kisszikla felé.

-Három órakor lesz a pingvinséta! -néztem az órámra (fél három volt).

-Szerintetek tudja? -kérdezte Ash. ( Mondtam már? Ashton-nak miután begipszelték a lábát egy marha nagy "alig tudok vele menni" gipsszel, még aznap este felhívtak minket hogy mégsem olyan súlyos a törés, ezért egy könnyed "jobban tudok vele menni" gipszet kapott, így könnyebben tartja velünk a lépést. Igaz a Margitszigeten kétszer megkellet állunk, de eddig bírja.

-Á! Még én sem tudtam, csak rá van írva a térképre! -mondtam.

-Szerintetek el lesz még egy fél óráig? -kérdeztem.

-Biztosan! -vigyorgott Calum.

Én meg elindultam, de a lelkükre kötöttem, hogy ha mégsem foglalják le, akkor se engedjék el a pingvinektől három óráig, mert kieszeltem egy tervet. Csak ahhoz keresnem kell egy gondozót, lehetőleg egy fiatal lányt. Rohamosan telt az idő mire megláttam egyet.

-Szia! Ismered a 5 Seconds of Summer-t? -kérdeztem megvillantva egy száz wattos vigyort.

-Igen,halottam már róluk. -mondta barátságosan.

-Hát akkor nagy szerencséd van (meg nekem is)! -mondtam neki- Ott, látod? Az ott Luke Hemmings! Tudod, imádja a pingvineket!

-Úristen, ez tényleg Luke Hemmings! -próbált nyugton maradni- Persze hogy tudom!

-Na szóval, én vagyok a... a... -keresgéltem a szavakat mivel nem mertem el mondani hogy a menedzserük leszek- az idegenvezetőjük! -mosolyogtam. Erre megajándékozott egy "basszus mekkora mákod van" nézéssel. Szuper, tehát elhitte. Elmondtam neki az ötletemet, miszerint Luke is sétáltathatná a pingvineket, mert volt már rá példa ,hogy iskolások is csinálhatták.

-Egy baj van! -szomorodott el- Nem én vagyok a pingvinek gondozója, jelenleg a krokodiloké vagyok! Most én ajándékoztam meg egy "basszuskulcs" nézéssel.

-Bár még nem kezdték el, és talán szólhatok a kollégámnak! -mondta felvidulva.

-Nagyon örülne neki! -mosolyogtam, mire a lány elrohant. Izgatottan mentem vissza a srácokhoz, Luke még mindig a pingvinekben gyönyörködött.

-Hol voltál? -kérdezte Ash. A tervem ismertetése után, megjelent a lánnyal egy öregecske gondozó.

-Megbeszéltük, sétáltathatja, de szigorúan csak a gondozóval együtt, utána pedig amikor bemegy a gondozó etetni a séta után, bemehet vele! -jelentette ki. Aztán meglátta a srácokat és csinált velük egy képet.

-Nem tudom elmondani, mennyire köszönöm! -mondtam mosolyogva.

-Nem is kell! -felelte kedvesen.

-Akkor megyek megkeresem Luke-ot! -mondtam izgatottan. Nem kellet sokáig keresnem az első sorból nézte a pingvineket az akváriumban.

-Luke! -szóltam neki.

-Igen? -fordult felém mosolyogva.

-Pingvinséta lesz! -mosolyogtam rá.

-Úristen, komolyan? Az első sorban kell lennem! -tört utat magának a tömegben.

-Luke, várj! -fogtam meg a karját- Te fogod őket sétáltatni a gondozóval! Elintéztem.

Luke nem szólt semmit, csak felkapott, és megpörgetett (már ahogyan tudott fél kézzel :) ).

-Örülsz neki? -kérdeztem nevetve miközben átölelt.

-Nem is tudod mennyire! -mondta mosolyogva.

És mint egy normális párnál az lesz hogy elenged, és megcsókol, de mi nem vagyok egy normális pár. A pingvinsétához hatalmas tömeg gyűlt össze, erőteljesen meglökték Luke-ot  aki magával rántott engem is (mivel fogta a kezem) és elterültünk a szürke aszfalton.

-Ilyen is csak velünk fordulhat elő! -nevettem megállás nélkül, és háton fekve néztem az eget egy darabig, utána felkeltem nehogy összetapossanak. Luke nevetve segített fel. Gyönyörködve néztük ahogyan búvárok mennek be az akváriumba és terelik ki a pingvineket. Idilli pillanat, persze ezt is elrontották.

-A pingvinekhez nem nyúlni, csak ezzel a bottal terelni! Megérteni? -kérdezte az öregecske gondozó (meglehetősen gyatrán) angolul Luke-ot.

-Meg! -bólintott Luke.

-Rendben, fél óra séta ember közt, utána bemenni karám! -mondta tovább.

-Értettem -bólintott Luke- Mit mondott? -kérdezte hozzám fordulva.

-Szerintem azt, hogy fél óráig lehet a pingvineket sétáltatni az emberek között? Aztán be kell menni a pingvinházba? Nem tudom. -csóváltam a fejem.

-Akkor indulni! -nyomta a férfi a kezébe a botot és az állatokat kieresztette. Visszasétáltam a fiúkhoz, és elkezdtük fényképezni Luke-ot ahogyan vigyorogva sétáltatja "újdonsült kedvenceit". Egy meglehetősen hosszú volt, a többiek "mindjárt meghalok, unatkozok" fejjel néztek maguk elé és bementek a kertvendéglőbe.

-Hé, engem itt hagytok? -kérdeztem.

-Bocs Dóri, éhen döglünk! -fejezte ki magát "kulturált Michael".

 -------♥-------

Hazafelé tartva, a vonaton zötykölődve Luke egyfolytában a pingvinekről áradozott, szerintem az egész állatkertből nem kötötte le más mint azok a madarak.

-Szerintem az volt a legaranyosabb amelyiknek mintha lett volna egy nyakkendője! -mondta tovább. Cal nem bírta tovább elővette a laptopját(?) és netezett.

-Minek van nálad laptop? -kérdeztem furán.

-Mert nemsokára Skypol-nunk kell a Hey Violettel!

-A kivel? -kérdeztem megint.

-Ők nyerték meg a Hi or Hey records-ot!

-Aha!

-Na, be is jelentkeztek! -fordította felénk a képernyőt Cal, ahol megjelent négy fej. Három lány és egy fiú. Bemutatkoztak, az egyik lány (festett) vörös hajú, szemüveges Nia, egy kínai kinézetű lány Rena (azt hiszem tesók). Az egyetlen fiút Casey-nek hívták és volt még egy szőke csaj is.

-Ő meg ki? -kérdezte bunkón (suttogva a hogy is hívják?) Rena.

-Mivel közel vagy a mikrofonhoz minden egyes szó remekül hallatszik! És az "Ő" alatt rám értesz, szívesen bemutatkozóm. Dóri Székely. -mosolyogtam erőltetten.

-Szia! -integetett kedvesen ha jól tudom Miranda.

-Szia! -mosolyogtam a kis ablakba, de így is csak a fél fejem látszott mert öten, nem fértünk el.

-Honnan származol? -kérdezte a vörös hajú.

-Magyarországról. Nem tudták hol van, nem is vártam volna, Amerikaiak. És ezután, mindenki elnémult senki nem mert beszélni, úgy döntöttem oldom egy kicsit a helyzetet elkezdtem kérdezni őket milyenek próbák, mikor lesznek közös próbák stb. A lányokkal egészen jól ellehetett beszélgetni de a fiú és Rena (örökre megjegyeztem magamnak a nevét) nem szólt egy szót sem. Miután letették mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-Én nem értettem semmit! -mondta rázkódó vállal Ashton.

-Miért? -kérdezte Luke mosolyogva.

-Az akcentus miatt! mondta fuldokolva. Inkább ráhagytuk. Ő Ashton, szokott ilyeneket csinálni :) .

Folytatása következik...